Egy alkoholcsempész, Arthur Flegenheimer egy másik bűnözőt, a 23 éves Vincent Collt New Yorkban, a 23. utcában ölt meg. A gyilkost életfogytiglani börtönre ítélték, de 23 év múlva feltételesen szabadlábra helyezték.
Hans Seisel, a chicagói egyetem professzorának a nagyszülei a 23. szám alatt laktak, édesanyja lakásának száma egy másik utcában szintén a 23-as volt. A professzor egy másik városrészen ugyancsak 23-as számú házban lakott, és ügyvédi irodáját is egy ilyen számú épületben nyitotta meg. Amikor édesanyja Monte Carlóban üdült, egy olyan regényt olvasott, amelyben a hősnő a 23-as számmal rengeteg pénzt nyert a ruletten. Nemsokára a professzor anyja ugyanazzal a számmal hatalmas összeget nyert egy másik kaszinóban.
Bonnie-t és Clyde-ot, a múlt század harmincas éveinek bankrablóit 1934. május 23-án lőtték le texasi lovas csendőrök. Nevük kezdőbetűinek értéke a kabalában: 2-3.
Robert Anton Willsonnak, az Illuminatis című trilógia társszerzőjének 1973. július 23-án az a benyomása támadt, hogy a Szíriusz valamelyik bolygójának intelligens lényei kapcsolatot akarnak létesíteni vele. Később megtudta, hogy összefüggés van július 23. és a Szíriusz között, ugyanis az ókori Egyiptomban azon a napon kezdték a papok a csillagnak szentelt szertartásokat. 1976. július 23-án az író módosult tudatállapotban arra kérte a világegyetem bölcseit, hogy bővítsék a Szíriusszal kapcsolatos ismereteit. A következő héten megvásárolta a Time amerikai hírmagazint. A hetilap egyik cikke hosszan elemezte Robert K. G. Temple A Szíriusz titka című könyvét, melynek szerzője azt állítja, hogy Kr. e. 4500 körül kapcsolat létesült a Szíriusz és a Föld között a Közel-Keleten.

Az örökké fiatalnak maradás vágya végigkíséri nemcsak az emberiség, de minden egyén életét. Az általánosan elfogadott vélemény szerint az elmúlás éppúgy elkerülhetetlen, mint az évszakok váltakozása, ellene harcolni nem érdemes, csupán lassítani lehet. Sovány vigasz, bár az a néhány egészségben és munkában eltöltött esztendő sem kevés, melyet ily módon a sorstól kaphatunk. Aron Iszakovics Belkin professzor, az oroszországi Pszichoanalitikai Társaság elnöke viszont addig elment, hogy igenis, lehetséges második fiatalság.

Belkin professzor természetesen nem az ősi sámánok és boszorkányok, az alkimisták csodás mixtúrájában, az örök élet elixírében hisz, s nem azt ajánlja nekünk. Az ő javaslatai, módszerei, igaz, nem annyira szenzációsak, ám tudományosak és megalapozottak.

Az ember csak azért nem halhatatlan, mert nem akarja. Belkin professzor tagadja azt az alaptételt, mely szerint azért születünk, hogy meghaljunk. Az emberi szervezetben másodpercenként hatmillió új vértest keletkezik és ugyanennyi hal el. Vagyis gyakorlatilag az emberi szervezet léte során az örökös megújulás állapotában van. A bűnös mindenben az emberi agy, mely egyelőre elkerülhetetlenül beállt az elmúlás programjára. Belkin szerint létezik valamiféle „második biológia”. Közismert és elfogadott, hogy a pszichikum befolyásolja a szervezet életfolyamatait. Nincs más feladatunk, mint felhasználni ezt arra, hogy megőrizzük egészségünket.

Orvosság nélkül gyógyítani? Belkin súlyos tüdőrákban szenvedett, de megpróbálta a lehetetlent. Maga elé képzelte betegségét, s minden belső energiáját annak leküzdésére fordította. Természetesen egymaga nem boldogult, egy tapasztalt pszichiáter szuggesztiós kezelésére is szüksége volt, melynek alapján bevethette az önszuggeszciót mint a leghatékonyabb gyógyszert. Az életösztön azonban egy átlagember szervezetében ritkán jelentkezik, csak veszélyhelyzetben, amikor az emebr az életéért küzd.

Az élet forrása és meghosszabbítója, a köldök. Az élet egyik forrása a születésig az anyaméhben van, de mint a professzor kutatásai mutatják, azután is testünk ezzel összefüggésben levő területére lokalizálható. Katalizátoranyagként a professzor a Holt-tenger sóját, ha nincs, bármilyen tengeri sót alkalmaz. A köldökre helyezve melegíti, s ezáltal számos mikroelem szívódik a szervezetbe.

Bővebben az Ufómagazinban… 

Skóciában nemcsak a Loch Ness-i szörny, hanem kísértetkastélyok, legendás épületek is sok turistát vonzanak. A Flannan Isle világítótorony az Atlanti-óceán északi részén, az Eilan Moz sziget egyetlen látványossága. A világítótorony nevét először 1899 szeptemberében jegyezte meg sok tengerész, mert abban a hónapban több hajótörés fordult elő abban a zónában.
1900 decemberében a világítótorony az újságok első oldalára került. Joseph Mora, a létesítmény egyik őre karácsony második napján tért vissza a szigetre. Türelmetlenül várta, hogy viszontlássa Thomas Marshallt, James Ducatot és Donald McArthurt, a kollégáit. Az őrt már egy héttel korábban tájékoztatták arról, hogy december 15. óta nem villant fel jelzőfény a toronyban, de a rossz idő késleltette az őr visszaérkezését.
Joseph Mora egy teremtett lelket sem talált a toronyban. Nyugtalansága tovább fokozódott, amikor észrevette, hogy a tűzhely ki van hűlve, a székek fel vannak borítva, és a három őr vízhatlan köpenye is hiányzik. A világítótorony naplójából megtudta, hogy december 15-én vihar tombolt abban a zónában. Az őrök imádkozással próbálták elűzni félelmüket.
A titokzatos eltűnést vizsgáló bizottság megállapította, hogy a kis sziget egyetlen rejtekhelyén sem bukkantak rá az őrökre. A bizottság tagjai valószínűtlennek tartották, hogy a három tapasztalt őr együtt ment ki a viharba, és mindhármat egyszerre sodorták el a hullámok. A nyomtalan eltűnésről számos feltételezés született. Olyanok is akadtak, akik űrlényeknek tulajdonították a rejtélyes eltűnést.
Az Edinburghtól körülbelül tíz kilométerre fekvő Rosslyn templom Dan Brown a Da Vinci-kód című könyvének megjelenése és a könyv filmváltozatának bemutatása után vált világszerte ismertté. A film egyes jeleneteit a templomban forgatták.
A XV. században épített befejezetlen templomot sokan a Grál-kehellyel, a templomos lovagokkal és a szabadkőművesekkel társítják. A templom számos faragványa démonokat, „zöld embert”, növényeket, tevéket, szabadkőműves jelképeket ábrázol. Az inas oszlop faragványához legenda fűződik. A faragványok készítője, mielőtt az oszlopot elkészítette, Rómába ment, hogy az örök város szobrait szemlélve ihletet merítsen. Miután visszatért Skóciába, megdöbbenve látta, hogy inasa befejezte művét. A dühtől elvakult mester nemsokára megölte inasát.
Ultrahangos műszerek azt jelezték, hogy a templom alatt nagy boltozatos pince található. A templom gondnokai eddig nem engedélyezték ásatások végzését. Egyesek abban reménykednek, hogy régészeti feltárásban felszínre kerülhet a Grál-kehely.

Az Apollo-program keretében 1969 és 1972 között hat alkalommal 12 űrhajós járt a Holdon. Az expedícióban részt vevő asztronauták összesen 300 órát töltöttek az égitesten, ennek során 14 alkalommal hagyták el a Hold-kompot. Összesen nyolcvanórányi tudományos programot hajtottak végre, 100 kilométert tettek meg, és 400 kilogramm kőzetet gyűjtöttek. A hetvenes években a szondák következtek. Az intenzív, sikeres programok ellenére a Hold felületének mindössze hat százalékát vizsgálták át. Kutatási szempontból sok még a fehér folt és az ember jövőbeni permanens jelenlétét hosszú szondázó és robotos felderítés előzi meg ennek az évszázadnak az első felében. Az űrkutatási vezető hatalmak figyelme ismét a Holdra irányul. A következő két nagy terv kivitelezésére 2003–2004-ben kerül sor: a Lunar–A és a Selene szondákat közösen fejlesztették a japánok, az amerikaiak és az ESA. A Lunar–A műszerparkja elsősorban rengéseket mér majd, a Selene pedig egy masztodon, teherhordó jármű, amely a mintegy 250 kilogramm súlyú műszerpark telepítését végzi. Ezek és az ESA részéről az Aurora terv robotikus kutatásai az ember megtelepedését készítik elő. A „hódítás” lépcsőzetesen történne, 2015 táján egy kisebb robottelepülést hoznának létre, 2020-ban emberi felderítőcsoport települne, végül az első humán „Hold-falvak” 2040 körül létesülnének.

W. Ritchie Benedei kanadai író, kutató és lektor kanadai könyvtárak újság- és folyóirat-gyűjteményeiben, valamint levéltárakban több olyan tudósításra, visszaemlékezésre bukkant, amelyek arra utalnak, hogy a rendőrség tagjai a múlt század első évtizedétől többször észleltek paranormális jelenségeket. A rendőrök egyik része hisz ezekben a jelenségekben, mások viszont kétségbe vonják az észlelések hitelességét.

1923. március 10-én a kanadai Lethbridge Herald közölte a lovas rendőrség standoffi osztaga egyik rendőrének a tudósítását. A tudósító, egy őrmester és egy alacsonyabb beosztású rendőr az osztag épülete mellett cigarettáztak, amikor az őrmester a tőlük 350 méterre fekvő házikóra mutatott, amelyben korábban a rendőrség által alkalmazott indián felderítő járőrök és családjaik laktak. Az indiánok azért költöztek el belőle és a közelében levő másik kunyhóból, mert gonosz szellemek zaklatták őket. Az őrmester vette először észre, hogy fények villannak az egyik házikóban, és füst száll fel a kéményből.
Amint a három rendőr a házikóhoz közeledett, a fények hirtelen kialudtak. Miután az őrmester hiába kopogtatott, beléptek a kunyhóba, amelyben csak egy kályha és néhány polc porosodott. A kályhában hideg hamu szürkéllett, lámpa, gyertya vagy más világítóeszköz nem volt a szobában. A kunyhóból való kilépésük után észrevették, hogy a másik házikóból fény szűrődik ki, és a tető felett füst kígyózik. Miután bementek oda, jéghideg kályha és koromsötétség fogadta őket.
1997 őszén a lovas rendőrség negyedévenként megjelenő folyóirata egy altiszt, A. Grant írását közölte. Az altisztnek a nagyapja egyszer elmondta, hogy Clarenceville-ben a szilvesztert időnként megmagyarázatlan jelenségek árnyékolják be.
1936. december 31-én egy fiatal pár országúti balesetben halt meg. Húsz év múlva, 1956. december 31-én néhány szemtanú a transzkanadai országút felett szürke hajú lényt látott. A helybeliek feltételezték, hogy a szellem a kedvesét kereste, mert a fiatalokat két, egymástól három kilométerre fekvő temetőben hantolták el. Húsz év múlva, szintén szilveszterkor jelent meg a lány szelleme. Az egyik szemtanú akkor lovas rendőr volt.
A rendőrség időnként a Sasquatch-csal, az amerikai nagylábúval kapcsolatos jelentéseket is kap. Például 1976. július 26-án Boplar River-i indiánok arról tájékoztatták őket, hogy egy nagy, kétlábú, szőrös állatot láttak. A szemtanúk azt állították, hogy a körülbelül két és fél méter magas, széles vállú, szürke, fényes szőrű teremtmény fejét fehér haj borította. A rendőröknek megmutatták a három ujjal rendelkező ismeretlen lény 30x12 centiméteres lábnyomát.
1980 decemberében egy éjszaka egy brit kolumbiai férfi, Granger Taylor nyomtalanul eltűnt a Vancouver-szigeten. A férfi hátrahagyott levelében azt írta, hogy célja a végtelen világegyetem kutatása. Hosszú ideig tartó, rendkívül alapos kutatás során a rendőrség sem G. Taylort, sem a kék teherautóját nem találta meg.
1979. október 12. és november 1. között a New Foundland-i Clarenville-ban több ufó tűnt fel. Október 26-án egy rendőr, James Blackwood egy ovális, fehér, felső részén piramis alakú lebegő ufót pillantott meg a település felett. Amikor távcsővel nézte, piros, kék és fehér fények villogtak rajta. A szemtanú szerint az objektum ezer méter magasságban lebegett, majd egyenesen emelkedett fel.
1979. november 2-án a reggeli órákban egy kerek, villogó, kék fényeket kibocsátó tárgyat észlelt egy rendőr, valamint a Gander nemzetközi repülőtér irányítótornyának az ellenőre. A zajtalan ufót 55 percig követték, de a radarok nem jelezték.

A Mary Celeste esete az egyik ma is megoldatlan tengeri rejtély. A kicsi, kétárbocos teherhajó 1872. november 7-én indult el New Yorkból. Genovába tartott, ipari alkoholt szállított és tíz embert tartózkodott a fedélzetén, köztük a tulajdonos, Benjamin Briggs kapitány és felesége, Sára, valamint kétéves lányuk, Sophie. Senkit sem láttak soha többé közülük.
A hajót december 4-én a gibraltári tengerszoros közelében találta meg a Del Gratia nevű brit kereskedelmi hajó, amely egy héttel a Mary Celeste után hagyta el New Yorkot. Kapitánya, David Morehouse, aki ismerte Briggst, észrevette, hogy a teljes vitorlázattal haladó hajón nincs személyzet. Átküldött egy csoportot, akik úgy találták, hogy a hajóval ugyan lehet vitorlázni, de túl sok vizet beeresztett, és az egyik mentőcsónak hiányzik. A hajót nyilvánvalóan hirtelen hagyták sorsára, de a pánik vagy erőszak legkisebb jele nélkül. Egy kisebb legénység elvitorlázott a hajóval Gibraltárba, ahol azt egy bizottság megvizsgálta. Az is felmerült, hogy esetleg a Del Gratia legénysége lehet a felelős a Mary Celeste személyzetének meggyilkolásáért – ezt az elméletet azonban a legtöbb történész elutasítja. A megtalálók azonban csak egy részét kapták meg az őket illető járandóságnak.
A Mary Celeste sorsáról keletkezett elméletek sora a zendüléstől a hirtelen viharig tart. A legtöbben úgy gondolják, hogy Briggs kapitány gyors kiürítésre adott parancsot, mert tartott a hánykódó hajó szállítmányának felrobbantásától. A mentőcsónak azután elveszett a tengeren az utasaival együtt. A Mary Celeste rejtélyének történetét átvette a később Sherlock Holmes történeteivel világhírűvé váló Arthur Conan Doyle regényíró is. Conan Doyle azt állította, hogy a hajót átvizsgáló csapat egy csésze meleg teát és egy alvó macskát is talált, ezt azonban és a többi részlet is sokan kétségbe vonják.

A legfontosabb és legelterjedtebb mértani szimbólum, amelynek alakjához a Nap és a Hold látszati képe is mintául szolgált. A kört a platóni és a neoplatonikus spekuláció a legtökéletesebb formának ítéli. A görög mítoszokban Apollónnak a hüperboreoszok földjén álló temploma szabályos kör alaprajzú, és Platón az általa elképzelt Atlantisz fővárosát vizek és szárazföldek alkotta koncentrikus körgyűrűk rendszerének írta le. Különféle misztikus ábrákban Istent körként ábrázolták, mindenütt jelen lévő középpel, hogy némiképp érzékeltessék a tökéletességet és az emberi képzelet számára megragadhatatlan fogalmakat (végtelenség, örökkévalóság, abszolútum). A körben nem fedezhető fel sem a kezdet, sem a végződés, nem ad meg sem irányt, sem tájékozódási pontot; így a mennyboltot – a csillagoknak az égi sarkpont körül leírt körpályája alapján – kerek kupolának képzelték el. Ezért lett jelképe a kör az égnek is, és mindannak, ami szellemi, elvont. Ha küllőket rajzolnak bele, a kerék szimbólumává alakul, s mint ilyen, dinamikát fejez ki, ami ellentétben áll az alapforma változatlanságával.
Az örökkévalóság szimbóluma az egyiptomiaknál a körgyűrűvé csomózott zsinór, az antik kultúrákban pedig a saját farkába harapó kígyó (uroborosz) volt.
Koncentrikus körök keletkeznek akkor is, ha egy tárgyat vízbe dobunk. Az őskori megalit építményeken gyakran előforduló ilyen alakú bekarcolások felfoghatók a halál vizeiben való elmerülést jelképező ábrákként (túlvilág) is, és talán a csodálatos újbóli kiemelkedésre is utalhatnak valamilyen, a halálról és az újjászületésről alkotott elképzelés értelmében, aminek jelképes kifejezői a hullámgyűrűk.
A kör belerajzolt középponttal a hagyományos csillagászatban a Nap, az alkímiában a neki megfelelő fém, az arany jele. A mágikus tanok a körnek gonosz szellemeket távol tartó hatóerőt tulajdonítanak; ördögűző vagy szellemidéző szertartásoknál a mágus köré kört rajzolnak, amelyet nem szabad átlépni.
A szimbolikában a kör ellentétpárja a négyzet, amely vele szemben a földi világot és az anyagiságot jelképezi. A kör Isten és a menny, a négyzet a föld és az ember megjelenítője. A közmondásos feladat, „a kör négyszögesítése”, illetve a négyzetnek azonos alapterületű körré alakítása (tisztán mértani eszközökkel) azt az emberi igyekezetet fejezi ki, hogy megpróbáljuk saját lényünket Istennel azonosítani, vagyis istenivé nemesíteni. Ez a közönséges mértani eszközökkel megoldhatatlan átalakulási feladat a reneszánsz korban gyakori allegória az emberi „megistenülés” vágyának kifejezésére.

A Kína középső részén fekvő Szecsuan tartományban emelkedik az O-Mei, a kínaiak szent hegye, és ott található a Xichang Űrkutatási Központ is. Nem
kizárt, hogy az ufókat ez a létesítmény vonzza Szecsuánba.
1998 májusában sok szemtanú észlelt egy ufót ebben a tartományban. A megfigyelések hitelességét a kínai kormány illetékesei is elismerték. 2002. június 30-án este tíz óra körül egy alakját változtató, narancssárga és fehér sugarakat kibocsátó ufó tűnt fel a tartományban. A nagy magasságban, keletről nyugatra haladó járművet három percig látták. Egy helyi újság szerint az objektum megközelített egy repülőgépet. Egy ufókutató csillagász, Wang Sihao szerint 1971 óta rendszeresen jelennek meg azonosítatlan repülő tárgyak ebben a tartományban.
A Heizhu (Fekete bambusz)-völgyet a Halál völgyének is nevezik. Ebben a zónában sokan nyomtalanul eltűntek, vagy eddig tisztázatlan körülmények között haltak meg. 1948-ban a Kínai Nemzeti Hadsereg harminc katonájának, 1960-ban egy térképkészítő expedíció tagjainak, 1976-ban pedig három erdésznek veszett nyoma errefelé. Orosz kutatók azt állítják, hogy a völgyben a gyakran sűrű, valószínűleg mérgező anyagokat is tartalmazó ködben időnként furcsa zajok hallatszanak. Több beszámoló szerint ilyenkor időkiesés is előfordult. A műszeres vizsgálat kimutatta, hogy a mágneses mező térerőssége az iránytűket is megzavarja, és légi katasztrófákat okozhat.
1929-ben Sauxinggoliban, a Cengdu-fennsíkon, a Jangce mellett lecsapolási munkálatok közben a munkások egy körülbelül háromezer éves civilizáció városának a romjaira bukkantak. A 12 kilométeres agyagfallal övezett város lakosai napimádók voltak. A régészek feltártak egy négy méter magas aranyozott fát is, amelyen egy kutyafejű kígyó tekerődzik, és mindegyik ágán egy óriásmadár ül.
1986-ban sok, különböző rétegekben megmaradt tárgy került napvilágra. Bizonyos, ott feltárt álarcokra olyan rajzokat véstek, amelyek Földön kívüliekre hasonlító lényeket ábrázolnak. 1980-ban az ősi város romjai felett egy ufó repült el. A China Daily napilap szerint egy csillag alakú, 15 emeletes, kőből készült épületet is kiástak, melynek rendeltetését eddig nem tudták kideríteni.

Egy új tanulmány szerint évszázados aszály okozta a maja civilizáció pusztulását. Konrad Hughen, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet geokémikusa szerint az észak-venezuelai Cariaco-medencéből előkerült üledékek világosan mutatják, hogy egy hosszú, száraz időszak sújtotta a Karib-térséget, ami a VII. században kezdődött és száz éven keresztül tartott. Ebben az aszályos időszakban megtörtént, hogy évekig nem esett eső.
A maják fejlett öntözőrendszerrel ellátott városaikban Yucatanon éltek, amely jelenleg Mexikó része. Népességük egymillió fölé emelkedett. A 800-as években sok város összeomlott és elhagyatottá vált. Még egyszer benépesítették területeiket, de azok a 860-as és 910-es évek között végleg elsivatagosodtak. Hughen szerint ezek az elnéptelenedési periódusok egybeestek azokkal a száraz időszakokkal, melyekre a geológiai minták utalnak. Ez az egybeesés azt mutatja, hogy az aszály volt az oka a maja civilizáció hanyatlásának. Az északon lakó közösségek több föld alatti vízforrást tudtak hasznosítani, így ők tovább kitartottak.

Kukkantsunk egy kicsit a jövőbe, milyen terveik vannak a kutatóknak a Marssal kapcsolatban!
2005 - A Mars Resonnaisance Orbiter programja a Mars körül keringve nagy felbontású képeket küld a Földre. Az űrhajó kamerájával még egy fövenylabdát is fényképezni lehetne föntről.
2007 - Itália is bekapcsolódik a programba. Egy orbitert küld Mars körüli pályára. Ez főleg kommunikációs feladatok megoldásával segíti majd a jövőbeni kutatóűrhajókat és más szerkezeteket. Ebben az évben az amerikaiak landolni szándékoznak a bolygó északi sarki területein. Beleásnak a jeges talajba, hogy ott esetleg fagyott mikrobákat találjanak.
2009 - Úgynevezett "okos" mobil-kutatólaborral leszállnak a felszínre, és ott kutatómunkát végeznek.
Marsi tervek: a NASA több űrhajót és szondát küld a Marsra. Keringeni fognak a Mars körül, de lesz közöttük leszálló és a Mars talaján kiterjedten mozgó berendezés és eszköz is. Marsi talajminták érkeznek majd a Földre. Ez 2014-ben várható. Tervezik azt is, hogy a technológiákat továbbfejlesztik. Egyre kisebb és ügyesebb kutatólaborokat küldenek majd fel, és olyan fúrót is, amivel akár több száz méter mélyre is lefúrhatnak. (Csak jól fejbe ne fúrják az esetleg a mélyben lakó marsiakat!)