HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2019. 8. szám
Augusztus
2019. augusztus 26. Hétfő
Eddigi: 1,604,533
Online: 41
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2019.
1  2  3  4  5  6 
7  8 
2018.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Paraenciklopédia  
 
[A]  [B]  [C]  [D]  [E]  [F]  [G]  [H]  [I]  [J]  [K]  [L]  [M]  [N]  [O]  [P]  [Q]  [R]  [S]  [T]  [U]  [V]  [W]  [X]  [Y]  [Z] 
Égi fejszék és nyilak
Nyomtatható változat!


A különböző alakú, égből pottyanó köveket Norvégiában, Belgiumban, Hollandiában, Csehországban és Szlovéniában égi nyilaknak, Angliában és Skóciában égi fejszéknek, Spanyolországban és Portugáliában villámköveknek, Kínában pedig villámcsapásköveknek nevezik. Nels C. Nelson, az amerikai Természettudományi Múzeum kutatója a kövek elnevezését egy hiedelemnek tulajdonítja. A hiedelem szerint a villámlás szilárd, kemény tárgy. Egy norvég legendában Thornak, a germán viharistennek a varázskalapácsa többször a Földre kerül, de mindig visszatér tulajdonosához. Norvég parasztok eskü alatt azt vallották, hogy szántás közben a varázskalapács darabjaira bukkantak. Észak- és dél-amerikai indiánok mítoszai azt tanúsítják, hogy azon a földrészen szintén láttak villámköveket. Plinius római természettudós a 37 kötetes Naturalis históriában olyan kőszerszámokat ír le, amelyeket villámsújtotta fák mellett találtak. Indonéz szigeteken a bennszülöttek szintén hasonló helyeken fedeztek fel égi fejszéket. Poroszországban egy villámsújtotta fa mellett ástak ki földbe fúródott fejszére hasonlító fekete követ. A svédországi Kulsbajaergene mellett egy viharban több földműves látott egy fűzfa mellé lezuhant égi követ. Az algériai Gardiában egy körte alakú villámkő megolvasztott egy sziklát. Londonban 1876-ban egy négykilós égi fejsze, 1916. szeptember 27-én pedig Cardiff mellett egy izzó, csiszolt kő esett le. Szintén a múlt században egy vihar után Angliában két földműves egy égi fejszét adott át a helyi múzeumnak. 1853. március 6-án a norvégiai Tysnasban egy furcsa követ találtak, amelyen több, néhány milliméter mély, függőleges vonal szürkéllett. Pár órával korábban, ugyanazon a helyen néhány helybeli egy fénygömböt látott. 1853. március 6-án az indiai Segowolee mellett egy zivatar után piramis alakú kőre bukkantak. A Brit Királyi Akadémia folyóirata dr. J. Hamilton tanulmányát közölte a titokzatos égi kőről. Az orvos a kövön mértani formát fedezett fel.

Égi jelenségek
Nyomtatható változat!

Svájcban, 1566. augusztus 7-én Bale felett fekete korongok jelentek meg. A nagy sebességgel repülő tárgyak időnként közeledtek egymáshoz. Egyes szemtanúk azt hitték, hogy a repülő szerkezetek megtámadják egymást. 1571. szeptember 29-én szintén Bale felett több órán át lebegett egy fekete korong. 1619-ben Christopher Saren, az egyik svájci kanton prefektusa (vezetője) a Fuelten-tó közelében egy vörös, hosszúkás tárgyat pillantott meg. Az észlelésre naplójában így emlékezett: „A tó partján ültem, amikor a másik part felől egy tüzet okádó sárkány tűnt fel. Az óriás sárkány hosszú farkából szikrák pattantak ki.” 1620-ban Genf felett egy piros és egy sárga „napot” láttak. Nemsokára a két nap összeolvadt, és egy fekete és egy sárga felhő vonult el a város felett. 1761. november 8-án óriási fénygömbök haladtak át lassan Svájc felett. Szeptember 6-a és november 1-je között Wertner professzor minden este furcsa fényeket látott Genf felett. 1849. augusztus 8-án, délután 3 óra után 25 percig több fényes korong repült át Gais felett. Úgy látszott, hogy néhánynak szárnya vagy koronája van.

Égi vendégek Erdélyben
Nyomtatható változat!


A Szatmár megyei Tasnádon 1782. június 2-án prédikáció közben a református templom homlokzata előtt egy gömbvillám két részre vált. A gömb egyik fele fokozatosan elhalványult, a másik fele áthasítva a templom északi oldalának egyik részét, behatolt az épületbe, megégetett több hívőt, majd a hasadékon át távozott.
Szatmárnémetiben, a Szamos felett 1824. augusztus 11-én, este nyolc óra után egy felhőtlen este szikrákat szóró, legalább száz méter hosszú, tűzhöz hasonló jelenség tűnt fel. A hat szemtanú megrettent, amikor a jelenség tüzes kígyóvá, majd három perc múlva két, aztán három V betűvé alakult át. A fénybetűk körülbelül negyedóráig lebegtek, aztán sárgulni kezdtek, majd tűzsárkánnyá változtak. Végül a titokzatos jelenség ezüstös fényben fellobbanva tűnt el.
Nagybányán 1905. augusztus 22-én este hat órakor egy heves zivatarban fénygömb hatolt be az ablakon keresztül Sárosi József Agyagos utcai lakásába. Az izzó gömb betörte az ablakot, rövid ideig az egyik szobában szökdécselt, áttörte a fal egyik részét, felrepült a padlásra, majd nagyon gyorsan eltűnt. A férfi és felesége elveszítették az eszméletüket, amikor a hívatlan "égi vendégből" szikrák pattantak ki.

Egy amerikai tragédia szellemei
Nyomtatható változat!

A New York állambeli Adirondack hegység balzsamos fenyő- és cédruserdői, sötétkék tavai, csillogó fürge patakjai sok turistát vonzanak. Hűvös, felhőtlen nyári éjszakákon a helybeliek és a turisták tábortűznél, menedékházakban vagy fogadókban gyakran beszélgetnek Grace Brownről, akinek a szelleme napjainkban is kísért a Nagy-Moose-tónál és a vidék más helyein.
A munkáslány megpróbáltatásokkal teli életét Theodor Dreiser Amerikai tragédia című, a kapitalizmus árnyoldalait leleplező regényében örökítette meg. Grace Brown 1886-ban New York államban, egy tejgazdálkodással foglalkozó farmon született. A középiskola elvégzése után Cortlandban, a Gillette gyárban szövetvágóként dolgozott. Chester Gillette, a gyártulajdonos raktárban dolgozó, szoknyavadász unokája könnyen csábította el a hiszékeny vidéki lányt.
Grace bevallotta léha, becsvágyó, helyi előkelő körökben forgolódó szeretőjének, hogy állapotos. Ezután az aranyifjú fejében ördögi terv fogalmazódott meg. Megunt szeretőjével július 9-én a Nagy-Moose-tóhoz utazott, ahol a Glenmore Hotelban szálltak meg. Chester Gillette álnéven jegyeztette be magát a nyilvántartásba. Még ugyanazon a napon egy facsónakot bérelt ki. A csónakkal, amellyel magával vitte teniszütőjét, bőröndjét, a tó egy félreeső helyére evezett. Áldozatától korábban megtudta, hogy nem tud úszni.
Este hat óra körül a tó másik részén Marjorie Garey és a férje velőtrázó, rövid sikolyt hallottak a Sas-öböl keleti partjánál.

 

Egy fényképész visszaemlékezései
Nyomtatható változat!

A Rosszija orosz tévécsatorna egyik legnézettebb sorozata Wolf Messingnek, az egyik leghíresebb lengyel származású orosz parafenoménnak az életét idézi fel. Többmillió tévénéző a parafenoménnal foglalkozó könyveket, visszaemlékezéseket is szívesen olvassa. Egy 83 éves fényképész, Vjacseszlav Coffka a múlt század hatvanas éveiben ismerte meg Wolf Messinget. A materialista fényképész addig nem hitt a hatodik érzékben, de a parafonoménnal való megismerkedése után megváltozott a véleménye.
Egy idős tábornok, aki a nyaralójában pihent, telefonon megparancsolta Wolf Messingnek, hogy gyorsan találja meg az elveszett párttagsági könyvét.
– Lelövöm önt, ha nem hajtja végre a parancsomat – fenyegette meg a tábornok.
A parafenomén arra kérte a tábornokot, hogy negyedóra múlva hívja vissza. A megadott időpontban arról tájékoztatta a tábornokot, hogy a párttagsági könyvét városi lakása íróasztalának egyik fiókjában találja meg.
1963 júniusában egy este Wolf Messing elhunyt feleségének a nővérével beszélgetett. A nővére, aki a hadsereg egyik intézményében dolgozott, gondterheltnek látszott, de a gondjait még a testvérével sem osztotta meg.
Azon az estén néhány számot írt néhány cédulára, és felfordította azokat, majd arra kérte a nővérét, hogy húzzon ki egy számot. A szám kihúzásakor az asszony a mennyezetre nézett, hogy testvére ne hipnotizálhassa meg őt. Miután az asszony a 45-ös számot húzta ki, Wolf Messing összeadta a két számjegyet.
– Melyik az év kilencedik hónapja? – kérdezte a parafenomén.
– Szeptember – válaszolta a testvére.
– Abban a hónapban átveheted az új lakásod kulcsát – jövendölte meg a parafenomén.
Wolf Messing azt is megjósolta, hogy nővére férjét egy év múlva előléptetik.
V. Coffka szerint a látnok 1941-ben valóban találkozott Sztálinnal. Abban sem kételkedik, hogy Wolf Messing 1944. március 7-én Novoszibirszkben megjövendölte a nácik fegyverletételének a pontos időpontját. A fényképész látta azt a táviratot, amelyben a diktátor a győzelem napján üdvözölte a parafenomént.

Egykori magyar robotfilm
Nyomtatható változat!

Fejér Tamás első filmjét tizenhét évesen, 1937-ben rendezte. Óriási siker volt. Az alig néhány perces némafilm egyetlen helyszínen, egy mérnöknő (Marton Mária) sötét laboratóriumában játszódik. A film története igen egyszerű: a nő robotot épít, melyet sikeresen életre is kelt, sőt, az tökéletesen végrehajtja az utasításait. Tervezője azonban hamar túlfeszíti a húrt: megparancsolja teremtményének, hogy szeresse őt. Úgy tűnik, hogy ez meghaladja a robot képességeit, de „a karok, amelyekben a villamos áram férfivér kering, lassan, tétován megmozdulnak, a test megrándul, majd a hatalmas fémkolosszus megindul alkotója felé”.
A nő örömében ledobja a ruháit, csábos táncba kezd, miközben gúnyosan megjegyzi: „Szeress, ha tudsz.” Mielőtt azonban a kalapos-nyakkendős gép közel kerülne hozzá, a nő megálljt parancsol, de az nem engedelmeskedik, tovább imbolyog felé kitárt karokkal. A nő pánikba esik, de az utolsó pillanatban sikerül elérnie egy kapcsolót, és lekapcsolja az áramot az egész laboratóriumban. A fények szikrázva kihunynak, a visszakapcsolás után a robot pedig a földön fekszik, darabokban, élettelenül.

Eldorádó
Nyomtatható változat!

Az általános szóhasználatban olyan hely jelképe, ahol a lehető legnagyobb bőségben fordulnak elő kívánatos dolgok – ezeknek nem kell feltétlenül a hagyományos értelemben vett kincseknek lenniük (pl. „valóságos Eldorádó a gombászoknak”). Eredetileg azonban egyetlen személyre vonatkozott az elnevezés: a spanyol el dorado annyit jelent, hogy „a bearanyozott”, és a mai Kolumbia területén létezett Csibcsa Birodalom istenkirályát értették alatta, akinek országát legendás aranykincsei miatt meg akarták hódítani. Az indián uralkodó évente egy ünnep alkalmával aranyporral szórta be egész testét, majd tutajon kievezett a Guatavita melletti hegyi tóra, ahol megmártózott a vízben, és áldozatként mosta le magáról a nemesfémet. Az ország elfoglalása után kiderült, hogy az aranykincs nem is volt olyan gazdag, amilyennek a spanyol hódítók feltételezték. 

Életmentő álom
Nyomtatható változat!

A lengyelországi Czermóban egy fiatal lány, Marina álmában 1918 szeptemberében megjelent katona vőlegénye. A férfi egy sötét alagútban tapogatózva gyertyát gyújtott. Ez az álom néhány hónap múlva megismétlődött, majd 1919 nyarán egy másik álomban egy domb tetején egy várat látott, amelynek egyik tornya romokban hevert. Szintén ebben az álomban Marina felismerte vőlegénye hangját. A hang forrása a kövek között volt, ezért a menyasszony megpróbálta a köveket felemelni, de a nehéz kövek nem mozdultak meg. Miután hátat fordított a köveknek, az álom félbeszakadt.
– Európának ebben a részében számtalan romba dőlt vár van, ezért valószínűleg életem végéig sem találom meg az álombeli várat – gondolta kétségbeesetten marina.
Lengyelország déli részén egy falu, Zlota mellett 1920. április 25-én felment egy domb tetejére. Örömében felkiáltott, mert a dombtető közepén megpillantotta az álombeli várat. Miután levánszorgott a falu központjába, összerogyott egy kút mellett. Több falusi vette körül, majd egy rendőr megkérdezte a közben magához tért lánytól, hogy mi történt vele.
– Ott van, ott van! – mutatott Marina reszkető kezével a dombtető felé.
Miután a menyasszony a falusiaknak elmesélte álmait, sokan mosolyogva legyintettek, de néhány középkorú és idős férfi megszánta a zokogó lányt, és felajánlották neki a segítségüket.
Két nap múlva a mentőcsapat tagjai férfihangot hallottak a romok alatt. marina azonnal odaugrott, hogy felemelje a köveket, de a falusiak félrehúzták, eltávolították a torony romjait, és egy szélesebb nyíláson leereszkedtek a vár földszinti termébe. Nemsokára megpillantották a halvány, beesett arcú toprongyos katonát, aki a szemét azonnal becsukta, mert sértette a nyíláson beszűrődő fény.
– Két éve léptem be ebbe a várba. Amikor a vár torony alatti nagy földszinti termének közepéig jutottam, egy lövedék romba döntötte a tornyot, és a kijáratot óriási kövek torlaszolták el. Két évig a teremben lévő nagy mennyiségű sajttal, juhtúróval, zöldséggel táplálkoztam, és szomjamat borral csillapítottam. Egy ideig az ott talált gyertyákkal világítottam. Hívatlan vendégeim a patkányok voltak. A reményt a mindennapi imádkozás táplálta a lelkemben – mondta a katona menyasszonyának és önzetlen megmentőinek.
Néhány hét múlva a csodálatos módon megmenekült katona oltárhoz vezette szíve választottját.

Első ember az űrben
Nyomtatható változat!

A Vosztok 1-et, azt az űrhajót, amelynek az volt a feladata, hogy az első űrhajóst az űrbe repítse, Bajkonurból, Kazahsztánból lőtték fel. A fedélzeten Jurij Gagarin tartózkodott, aki a Földet csak egyszer kerülte meg, másfél óra alatt több mint 300 kilométeres magasságot elérve. Az űrhajót úgy tervezték meg, hogy soha ne szálljon le újra a Földön. Gagarin biztonságosan leereszkedett ejtőernyőjével, miután visszatért a légkörbe, és bebizonyította a feltételezést, hogy az űrrepülés nem halálos az emberre nézve. Mivel jóképű volt és mosolygós, hamarosan nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon sztár lett belőle.
Gagarin sikere komoly fejfájást okozott Kennedy elnöknek. A Szputnyik–1 1957-es fellövése óta igen erősen jelen volt az az érzés, hogy az Egyesült Államok veszélyesen nagy hátrányban van a Szovjetunióhoz képest az űrkutatás területén. Sokan féltek, hogy az űr felett gyakorolt ellenőrzés a bolygó feletti ellenőrzést is jelenti majd, például az időjárás befolyásolásával vagy klímaváltozás indukálásával. Választási kampányában Kennedy azzal ostorozta republikánus ellenfeleit, hogy hátrányba kerültek ezen a területen. Most ő került nyomás alá, és válaszolnia kellett. A következő év májusában be is jelentette azt az amerikai programot, amelynek az a volt a célja, hogy 1970-ig embert juttasson el a Holdra.
Akadt, akinek kétségei voltak az amerikai küldetés tudományos értékét illetően, és volt, aki szerint az erre elköltött pénzt máshol jobban felhasználhatták volna. A Hold-program bejelentése azonban minden kétséget kizáróan drámai hatással bírt, azaz a küldetés politikai értéke sokkal fontosabb volt, mint a tudományos értéke. Az is kulcsfontosságú előny volt, hogy a holdraszállás soha nem képezte a szovjet űrprogram részét. A „holdversenyt” tehát csak az Egyesült Államok nyerhette meg.

Eltérített jávorszarvas
Nyomtatható változat!

1999. február 25-én a Washington állambeli Longview-ban, a Szent Helén-hegy oldalán erdőmunkások fákat ültettek. 11 óra 58 perckor, az ebédszünetben a csoportvezető délkeleti irányban egy különös alakú repülő tárgyat pillantott meg. Rövidesen a munkások is észrevették a cipősarokra hasonlító tárgyat, amelynek felső részén egy fehér és egy vörös sáv látszott. Úgy tűnt, hogy az ufó a jávorszarvasokhoz közeledett. Az állatok egy ösvényen északkelet felé menekültek. A munkások megdöbbentek, amikor egy magányos, lassabban szaladó jávorszarvast az ismeretlen objektum hirtelen felemelt. A szemtanúk egy ideig még látták az állat kalimpáló lábát. Az ufó lassan északkelet felé repült a fák felett, majd amikor egy mély völgy felett emelkedni kezdett, az állat eltűnt. Az erdőgazdálkodási vállalat egyik hivatalnoka értesítette Robert A. Farifaxot, a Mutual Ufo Network washingtoni igazgatóját.
Az észlelés utáni napon a vállalat egyik alkalmazottja egy jávorszarvas tetemére bukkant egy ösvény mellett. A meglepő az volt, hogy rókák vagy coyottok még egy hét múlva sem nyúltak hozzá a tetemhez. Március 5-én a tetemet megvizsgálta Robert Farifax és Robert Davenport, az ufóészleléseket gyűjtő és feldolgozó seattle-i központ igazgatója. Feltűnt nekik, hogy a tetem állapota nyolc nap alatt alig változott.
Vajon ez a tetem azonos az űrlények által eltérített jávorszarvassal? Erre a kérdésre a kutatók eddig még nem találtak választ

Lapozás:   16 találat Előző oldal 1 / 2
 
     
  oldal teteje  
     
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon: 06 1 359 1964
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Kornétás Kiadó Kft.

Minden jog fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu