HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2019. 8. szám
Augusztus
2019. augusztus 26. Hétfő
Eddigi: 1,604,533
Online: 44
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2019.
1  2  3  4  5  6 
7  8 
2018.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Paraenciklopédia  
 
[A]  [B]  [C]  [D]  [E]  [F]  [G]  [H]  [I]  [J]  [K]  [L]  [M]  [N]  [O]  [P]  [Q]  [R]  [S]  [T]  [U]  [V]  [W]  [X]  [Y]  [Z] 
Fantomautó
Nyomtatható változat!

1963. május 5-én tartották meg a háború utáni első nagydíjfutamot a nagajói ultramodern suzukai pályán. A verseny esélyesének Masao Asanót tekintették, aki a 42-es számmal rajtoló Austin-Healey autót (képünkön egy utcai változat) vezette.
Sok néző és versenyző meghökkent, amikor megtudta, hogy Masao Asano a 42-es számot választotta. Ez a japánok többsége szerint szerencsétlenséget hoz. Ennek a számnak a neve japánul si ni, ami összefüggésben áll a shingu (meghalni) japán szóval. A babonákban kételkedő versenyző az első kör után átvette a vezetést, de amikor a hajrához közeledett, egy kanyarban kocsija az útszéli sorompót áttörve egy szakadékba zuhant. Asano nem élte túl a szerencsétlenséget. Néhány hét múlva a Japán Automobil Szövetség betiltotta a 42-es szám használatát a Japán Nagydíjon.
Egy év múlva 150 ezer nézőt vonzott a második Japán Nagydíj. A rendezők mindegyik kocsi rajtszámát ellenőrizték. A verseny bírái, akik egy toronyból követték a futamot, nem akartak hinni a szemüknek, amikor észrevették, hogy a nyolcadik körben egy 42-es számú autó száguld a pályán. A futam után egyetlen ilyen rajtszámú autót sem találtak. A túlvilágban hívők szerint Asano szelleme tért vissza a naganói pályára egy fantomautóval.

Fantomlovasok az első világháborúban
Nyomtatható változat!

James Wentworth Day, aki az első világháborúban katonaként, a második világháborúban pedig haditudósítóként szolgált, több mint negyven könyvet írt különböző témákról. A paranormális jelenségek az első világháború végén kezdték foglalkoztatni. 1918 decemberében a francia-belga határnál, Bailleulben egy fogolytáborban teljesített szolgálatot. A táborban több ezer német hadifoglyot őriztek.
Egyszer Wentworth megtudta, hogy a visszavonuló németek kályhákat és evőeszközöket hagytak hátra a tábor melletti fogadóban. J. W. Day egy őrmesterrel, Jack Borsszal lépett be a tető nélküli fogadóba. Miután megtalálták az értékes kályhákat, visszaindultak a táborba. Miközben a sáros, göröngyös úton botorkáltak, a jobb oldali alacsony domb erdejéből német lovas katonák bukkantak fel. Bágyadt téli napsugarak csillantak meg lándzsáikon, az északi szél pedig lebegtette lándzsazászlócskáikat. Körülbelül öt perc múlva díszes, tarajos sisakú, vértes, hamuszürke arcú, francia lovas katonák vágtattak a németek felé. Lónyerítés, paták dobogása, fegyverek csattogása és katonák kiáltása törte meg a bíborvörös téli alkonyat csendjét. Néhány perc múlva mintegy varázsütésre a fantomlovasok eltűntek.
A kísérteties csendben először Day szólalt meg. "Láttál valamit?" - kérdezte társát. "Igen, valami hihetetlent láttam" - válaszolta az reszketve.
Néhány nap múlva a férfi megtudta, hogy a világháború kezdetén azon a dombon csaptak össze a német és francia lovas katonák. A napóleoni háborúk idején szintén azon a dombon harcoltak német és francia lovasok egymással. J. W. Day 64 év múlva, a halála előtti napon eskü alatt megismételte, hogy a fantomlovasok összecsapása nem a képzelet szüleménye.

Farkasemberek
Nyomtatható változat!

A farkasemberek olyan gonosz és vad emberek voltak, akik farkassá tudtak változni. Emberi húson és véren éltek, éjszakánként pedig magányos utazókra vadásztak, hogy megtámadják és megegyék őket. Némelyikükről azt állították, hogy félig ember, félig farkas lénnyé változott, míg mások egészen farkassá váltak. Úgy hitték, hogy a farkasember ki tudta fordítani a bőrét, hogy elrejtse a bundáját, amikor emberi formát vesz fel. Sokakat, akiket azzal vádoltak, hogy farkasemberek, felhasítottak, hogy ráleljenek erre a farkasbundára. Azonban lehetséges volt a farkasembert emberi alakjában is felismerni. Nagyon szőrösnek hitték, dús és egyenes szemöldökkel, ami középen öszszenőtt és hegyes fülekkel. Gyakran mindkét két középső ujja ugyanolyan hosszú volt, mint a mutatóujj, és a tenyerük is szőrös volt. A hagyomány szerint a farkasember ismét emberi alakot vesz fel, ha megsérül, és a hátrahagyott vérnyomok segítségével lehet üldözni. Elpusztításának leghatékonyabb módja az, ha egy megolvasztott ezüstkeresztből készített golyóval vagy késsel öljük meg. A holttestet temetés helyett el kell égetni, mivel a hiedelem szerint a farkasember vámpírként kiemelkedik a sírból. Legendák szólnak olyan emberekről, akik átok hatására vagy szörnyű baleset után váltak farkasemberré. Arra ítéltettek, hogy farkasemberré legyenek minden éjjel vagy minden teliholdkor, és úgy üdvözölték a halált, mint menekülést ebből a sorsból. Szerte a világon hittek a farkasemberekben, és már az ősi időkben felfedeztek egy ritka elmebetegséget, a lycantrophiát. Ennek hatására a beteg azt hiszi magáról, hogy farkassá tud változni, jóllehet ez nincs így. Általában farkasként viselkednek, embereket ölnek meg, és megeszik az áldozatuk húsát.

Faust
Nyomtatható változat!

A végső dolgok lankadatlan kutatásának figurája - valószínűleg 1480-1540 között élt vándor "varázsló" és csillagjós. Míg Goethe a fenti értelemben idealizálta alakját, addig a korábbi elbeszélésekben mint az ördög cimborája jelenik meg. Segítő szelleme Mefisztó, az ideiglenesen az ember szolgálatába szegődött ördög a hagyomány szerint a breisgaui Staufenben kitekerte a kóborló Faust nyakát, a lelkét pedig magával vitte a pokolba. Ebben a meseszerű történetben a nép gyanakvása fejeződik ki a tudóssal - és egyúttal a kuruzslóval - szemben, aki idegen nyelveken írt érthetetlen könyveket hordoz magával, és jól él, pedig sem nem nemes, sem kétkezi munkát nem végez. Az egyszerű ember számára kézenfekvő magyarázat volt, hogy ezt csak az ördög segítségével teheti meg, aki végül elviszi a neki elígért lelket.

Felhő
Nyomtatható változat!

A nyugati kultúrában valaminek a leplezésére szolgál, például azoknak a hegyeknek a tetejét borítja, amelyeket az istenek laknak. Mózes második könyvében az Úr felhőoszlop alakjában vezeti ki Egyiptomból a zsidókat, de felhőbe burkolózik a feltámadt Krisztus is, az utolsó ítélet napján pedig „meglátják az Emberfiát, amint felhőn jön, nagy hatalommal és dicsőséggel”. Képzőművészeti ábrázolásokon az Atyaisten felhőtrónon ül, például az utolsó ítélet megjelenítésein. Az iszlám szimbolikában a felhő Allah kifürkészhetetlenségének jelképe.
A természeti vallások a felhőt egyértelműen esőhozónak, s ezáltal megtermékenyítőnek tekintik, amelyet többek között a dörgés ékével lehet széthasítani, hogy szabadon engedje az esőt. Az ősi Mexikó egyik istenségét felhőkígyónak (Mixcoatl) nevezik. Az ókori Kínában nagy fontosságot tulajdonítottak a felhőnek, különösen az „ötszínű”-nek, amelyet „szerencsehozó”-nak, valamint a béke szimbólumának tekintettek. Azt tartották, hogy a felhő a jin-jang princípium egyesüléséből keletkezik a távoli Nyugaton.
Egyes ufóészlelések során gyakran számolnak be felhőbe bújt ufókról, vagy tévesztenek össze speciális formájú felhőket ufókkal. 

Felmelegedés vagy lehűlés
Nyomtatható változat!

Európa és Észak-Amerika egyes területei drámai hőmérséklet-csökkenésnek néznek elébe, ha a globális felmelegedés megváltoztatja a meleg atlanti-óceáni áramlatokat. Az áramlat működésének egyik fő mozgatórugója, hogy a sűrű, hideg víz a sarkköri területeken lesüllyed, és a mélyben az Egyenlítő felé halad. Ennek ellensúlyozásaként meleg, alacsonyabb szélességekről származó víz áramlik a felszínen a sarkvidékek felé. Ez a keveredés globálisan osztja el a hőt, és mérsékeltebbé teszi az éghajlatot. Amikor azonban egyre növekvő tömegű édesvíz keveredik a sós tengervízhez, akkor a víz sótartalma és sűrűsége csökken, ezáltal lassabb lesz a lesüllyedése, illetve könnyebben megfagy, mielőtt lesüllyedhetne – így az óceáni cirkuláció is lelassul. A Golf-áramlat módosulása csak egyike azon félelmeknek, amelyeket dr. Stefan Rahmstorf (képünkön) legújabb könyvében felvázol. „A legrosszabb esetben az áramlat teljesen megszűnhet… talán még ebben az évszázadban” – mutat rá a potsdami klímaváltozási kutatóintézet munkatársa. A klímamodelleken megfigyelhető, hogy ha a felmelegedés következtében felolvadó északi gleccserekből jelentős mennyiségű édesvíztömeg folyna az Atlanti-óceán északi részébe, teljesen le tudná állítani a Mexikói-öbölből eredő cirkulációt. Egy korábbi tanulmány szerint a Golf-áramlat mégsem szűnne meg teljesen, mivel ezt részben a szelek is mozgatják. A redukált áramlat azonban csak körülbelül feleannyi hőt szállítana északra. A jelenség nem csupán Európát, hanem Kanada és az Egyesült Államok keleti partjait is sújtaná.

Félremagyarázások
Nyomtatható változat!

A kutatások sokszor rávilágítanak arra, hogy az ufóészleléseket igen nagy számban azonosítatlan csillagászati és meteorológiai jelenségeknek tüntetik fel, illetve természeti hatásokkal magyarázzák azokat, mint például foszforeszkálással és mocsárgázzal, a repülő teremtményeket madaraknak, az űrjárműveket pedig hagyományos repülőgépeknek, reklámbolygóknak, léghajóknak, léggömböknek, papírsárkányoknak, mesterséges bolygóknak, rakétáknak, jelzőfényeknek, felhőkről visszaverődő fényszóróknak, valamint nátrium- és báriumgáz töltetű felhőknek titulálják.
Néhány esetben egy-egy objektumnak vagy mozgásának az érzékelése hibás, a hőmérsékleti viszonyok vagy az optikai csalódás miatt. Továbbá számtalanszor megnehezíti az észlelést az adott tárgy és lény feltérképezése a távolság, a méret és a sebesség következtében. Sokszor a félreértések oka a látottak értelmezése, amikor mélyen hiszünk abban, hogy léteznek földönkívüli lények és járművek, így azokat látjuk - vagy véljük látni - a valóságban is.

Felszáll az első léghajó
Nyomtatható változat!

Az első sikeres meleg levegővel végzett léghajós repülést 1783 júniusában hajtotta végre a gazdag francia papírgyáros családból származó Montgolfier testvérpár, saját maguk által kifejlesztett hajóval. A léggömböt az idősebb, a világtól elvonultan élő feltaláló, Joseph találta ki, miután megfigyelte a tűz fölé száradni kiakasztott frissen mosott ruha hullámzását. Jacques, a vállalkozó, a családi cég vezetője volt az, aki viszont megépítette. Mind a két testvér azt hitte – tévesen –, hogy a füst lebegést okozó gázt tartalmaz.
Az első léggömbjüket 1782 decemberében egy próbarepülés után megrémült parasztok tönkretették. A következő év júniusára azonban a franciaországi Annonayban már készen állt a bemutatásra második léghajójuk, amelyet papírral bélelt zsákvászonból készítettek, és amely 225 kilogramm nehéz volt, és 79 köbméter levegőt tartalmazott. Ez a léggömb két kilométert tett meg, és 180 méter magasra emelkedett.
A testvérek egyre nagyobb és jobb léggömböket építettek. Egyik léggömbjüket, amelyet a zodiákus kék és aranyszínnel felfestett jeleivel díszítettek, a versailles-i királyi udvarból engedték fel XVI. Lajos és Marie-Antoinette királynő előtt. A király azt javasolta, hogy elítélt bűnözőket ültessenek a hajóba, de az emberséges Montgolfier fivérek egy birkát, egy kacsát és egy kakast küldtek fel a ballonnal. Először november 21-én repültek emberek szabadon léghajóval: Pilatre de Rozier 29 éves fizikus és Arlandes márkija a Bois de Boulogne közeléből szállt fel. Kilenc kilométert repültek Párizson keresztül 900 méter magasan, mielőtt a léggömb anyagának megperzselődése leszállásra nem kényszerítette őket. A testvérek közül csak Joseph mert felmenni léggömbjével egyszer, amikor is az ki volt kötve a talajhoz.

Fent–lent
Nyomtatható változat!

Valamennyi duális rendszer valószínűleg legfontosabb és legelterjedtebb ellentétpárja. Talán már akkor meggyökerezett az emberi pszichében, amikor az ősember felegyenesedett. Az ember a földet tapossa, fejét a csillagok felé emeli, de érzi a föld porát, amelyet – bármilyen fájdalmas is – nem tud lerázni, amelytől nem tud megszabadulni. A menny és a csillagok felső birodalmából jön a fény és a megtermékenyítő eső, ez a birodalom következetesen fenn van tartva a „felsőbb hatalmak”-nak, az isteneknek vagy az Istennek, illetve az angyaloknak, a föld viszont a halandó emberiség hazája, alatta helyezkedik el a fent–lent ellentétpárnak megfelelően a pokol. A kozmosz e vertikális elrendezése feltételez egy centrális világtengelyt vagy egy, a szinteket összekötő, égig érő fát. A tudós sámán emberfeletti erők és lények segítségével embertársai érdekében kapcsolatba léphet ezekkel a világokkal, közlekedhet közöttük. Mivel „minden áldás fentről jön”, a férfijogú társadalmakban az eget férfi-, a földet és a knotikus (alvilági) birodalmat női világnak tartják. A fenti birodalom általában a szellem, a lenti az anyag honát jelenti, az ember magát „két világ” gyermekének tekinti, amelyek között meg kell találnia az útját, mert Isten megtapasztalása és a mennyei régió etikai követelményei erre kötelezik. A vallás nélküli ideológiák sem szabadulhatnak a fent–lent ősi képétől. Ez nyilvánul meg a kritikátlan asztrológiában vagy a földön kívüli lényekbe, Mars-lakókba vetett hitben, akik „magasabb rendű kultúrájuk és szellemiségük” révén megoldják az emberiség nyomasztó gondjait.

Fénytemplom
Nyomtatható változat!

A krimi Lótusz Ezoterikus Társaság a múlt század végén építette fel koncentrikus kőkörökből a Fény templomát. Georgij Vlagyimirov, a társaság egyik tagja szerint a templomban annyira erős energiamező található, hogy az időnként felvételeken is megjelenik, mint egy égből érkező fényoszlop.
A társaság évente többször szertartást tart a szent helyen. Egy papírra leírják problémáikat, vágyaikat, és képzeletben lepergetik életük utolsó hónapjának a filmjét. A tűznél ülve elképzelik, hogy a lángok megtisztítják elméjüket, lelküket. A papírokat a tűzbe dobják, arra gondolva, hogy a lángok megsemmisítik a bennük felhalmozódott negatív energiát, végül pedig tizenháromszor az óramutató járásával azonos irányban körbejárják a tüzet.
A Lótusz Társasággal együttműködik E. N. Vszelenszkij neves pszichológus, aki tizenhat éve feleségével együtt bioenergetikával foglalkozik. Szerinte a jövőben az emberiség az önzetlen szereteten alapuló spirituális síkra fog felemelkedni.
A félsziget sok lakója hisz abban, hogy a kultikus helyeken előforduló ásványok a testet, az elmét és a lelket egyaránt tisztítják. Az ásvány egyik darabkáját egy szentpétervári intézetben elemezték. Az intézet kutatói azt tapasztalták, hogy az ásvány hőt bocsát ki, ha a kezüket közelítik hozzá. A pici piramisra hasonlító ásványdarabot állítólag ott fedezték fel, ahol korábban egy ufó szállt le.
Az ufók főként nyáron látogatnak el a félszigetre. 1920-ban a Vörös Hadsereg egy gépkocsija tizenöt katonával egy hegyi ösvényen kapaszkodott fel, amikor az ösvény szélén egy ufó szállt le az autó mellé. A katonák tüzelni akartak az ufóból kilépett űrlényekre, de hirtelen erős fénysugár vakította el és taszította földre őket. Miután magukhoz tértek, sem az ufót, sem az idegeneket nem látták.
2005. június 14-én, este fél tízkor a félsziget déli részén Jalta mellett, a Fekete-tenger partján sokan észleltek egy ufót, amely a Krími-hegység felett lebegett. Az objektum két, a föld felé irányuló piros fénynyalábot bocsátott ki, majd gyorsan felemelkedett.
2013. május 6–11. között zaporozsjei ufológusok főként a félsziget hegyes, déli részén végeztek megfigyeléseket. Ugyanakkor a hegység egyik részére donyecki turisták mentek fel. Az ufológusok néhány perc múlva elképedve azt tapasztalták, hogy mobiltelefonjaik nem működnek, és óráik megálltak. Nemsokára rábukkantak a tőlük háromszáz méterre tartózkodó turistákra, akiknek a mobiltelefonjai és karórái szintén nem működtek. Mindenki úgy érezte, hogy valaki vagy valami irányítja őket. Nemsokára a hegycsúcs felett egy fénygömb tűnt fel.
A félsziget déli részének energiaközpontjai orosz tudósok érdeklődését korábban is felkeltették. 1921-ben Begtyezev orosz agykutató arra kérte A. Barcsenkót, hogy indítson egy expedíciót egy ősi alagútba, amelyben állítólag a pszichikumra is ható ismeretlen eredetű energiaforrás található. Az expedíció az alagútban egy nagyon régi építményt fedezett fel, de az energiaforrást nem találta meg.
1926-ban F. E. Dzerzsinszkij, a CSEKA vezetője ismét egy expedíciót indított a bahcsiszeráji járásba, ahol állítólag egy erős energiamező rejtőzik a föld alatt. A szintén Barcsenko által vezetett expedíció eredményeit nem tették közzé, de 1990 után olyan dokumentumokat hoztak nyilvánosságra, amelyek azt igazolták, hogy a titkos rendőrség a tömegek tudatára ható pszichikai fegyver készítésére akarta felhasználni az energiamezőt.

 

Lapozás:   11 találat Előző oldal 1 / 2
 
     
  oldal teteje  
     
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon: 06 1 359 1964
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Kornétás Kiadó Kft.

Minden jog fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu