HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2019. 8. szám
Augusztus
2019. augusztus 26. Hétfő
Eddigi: 1,604,537
Online: 32
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató
Adatvédelmi nyilatkozat
Keresés
Újság archívum
2019.
1  2  3  4  5  6 
7  8 
2018.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Paraenciklopédia  
 
[A]  [B]  [C]  [D]  [E]  [F]  [G]  [H]  [I]  [J]  [K]  [L]  [M]  [N]  [O]  [P]  [Q]  [R]  [S]  [T]  [U]  [V]  [W]  [X]  [Y]  [Z] 
Vademberek
Nyomtatható változat!

Fontos szerepet játszanak a hagyományos szimbolikában és heraldikában. A természet zabolátlan erőinek megszemélyesítői, amelyek a civilizált ember megjelenése előtt uralták a világot; e tekintetben az óriásokra hasonlítanak. A vadembereket is gyakran írják le természetfeletti méretűeknek. Klasszikus példáik az antik mondavilág szatírjai, szilénei és faunjai, valamint Pán, a természetisten. Hasonló félállati lények bukkannak fel az indiánok mondáiban, valamint a közép-ázsiai folklórban is. Utóbbi időben gyakran felmerül az a kérdés, hogy a vademberek vajon tudatalatti elképzeléseknek, a zabolátlan ösztönéletnek, annak a vágynak a megtestesítői-e, hogy az ember szabadon kiélhesse vágyait, vagy prehistorikus lények emlékét őrzik. De újra meg újra felbukkan az a hipotézis is, hogy a világtól elzárt területeken még élhetnek előemberek és ősemberek, pl. a homo erectus vagy a neandervölgyi ember leszármazottai, s ez lenne az alapja pl. a yetiről keringő híreknek. Itt-ott felbukkanó lábnyomok adnak bizonyos realitást ezeknek az amúgy megfoghatatlan alakoknak. Ezoterikus elképzelések szerint e lények az okkult képi világ és a „kemény valóság” határán léteznek, a vallástörténészek viszont azt állítják, hogy azemberiség emlékezetében még élénken élő erdei és bozótszellemekről van szó: ez vezet oda, hogy különleges helyzetekben, stressz, izgalom esetében, magányos erdei tájon valaki majmokhoz hasonlatos vadembereket vél látni vagy hallani (vö. bak, ló).
A heraldikában a vademberek főként pajzstartókként szerepeltek, pl. a porosz nagy címeren. – A Gesta Romanorum középkori novellagyűjteményben arról olvashatunk, hogy a vademberek hatalmasak, és az emberek előképei, akik tökéletes formájukban gyakorta tetszelegnek önmaguknak. A kutyafejűek, akik ugatva beszélnek és állatbőrökben járnak, azoknak a bűnbánóknak a jelképei, akik állatbőrökbe öltözve szigorú penitenciát tartanak, és jó példával járnak mások előtt. Negatív példa viszont a szarvasember, tömpe orral és kecskelábbal. Ezek a kevélyek; a szarvak mindenütt a kevélységre utalnak, a tömpe orr arra, hogy nagyon kevés érzékük van ahhoz, hogy személyes üdvüket összeszedettséggel érjék el, a kecskeláb pedig azt bizonyítja, hogy a bujálkodás után rohannak. – A vademberek morális kétértelműsége okozta, hogy a kéjsóvár természeti lényekből, Pánból stb. vagy a skandináv mondavilág trolljaiból épp ellentétes, a romlatlan életet szimbolizáló figurák jöhettek létre.
A mélylélektan szerint ezek az erdő sűrűjében élő lények a személyiség „rendezetlen részé”-nek tartozékai. Aeppli megjegyzi, hogy az álomszimbolika különösen veszélyesnek tekinti ezt az elemi területet, „mert nem akarunk erdei emberek lenni, sem azokká válni, sem koboldokká, sem törpékké. Míg a legjámborabb remete is elveszíti emberségét, természet lesz, fa, öreg állat, csak természet, ha sohasem hagyja el zöld szurdokát, szegényes hajlékát”. Hasonlóan értelmezi a kínai hagyomány is a „vadon”-t; a külvilág a műveletlen terület, s a vademberek barbárok, akikről azt tartották, hogy az egykor kiterjedt erdőkben éltek. A rablókat a „zöld erdők emberei”-nek nevezték.

Vámpír a tömegsírban
Nyomtatható változat!

Különös tetemre bukkantak egy velencei tömegsírban. A csontváz az első példája lehet a korabeli írásokban gyakorta emlegetett, vámpíroknak tartott embereknek. Matteo Borrini, az olasz Firenzei Egyetem kutatója az 1576-os velencei pestisjárvány áldozatainak egyik tömegsírjában talált rá a „vámpírra”, azaz egy nő földi maradványaira, akinek az álkapcsai közé egy kisméretű téglát helyeztek. Abban az időben, amikor a nő meghalt, sokan abban a hitben éltek, hogy a pestist vámpírok terjesztik, akiknek a klasszikus Drakula-stílussal ellentétben nem a vérivás volt kedvenc időtöltésük, hanem a holtak lepleinek rágcsálása. A sírásók téglát szuszakoltak a feltételezett „vámpírok” szájába, hogy megakadályozzák őket ebbéli cselekedetükben, és meggátolják a kór terjedését – magyarázta Borrini.
A vámpírhiedelem feltehetően azért kapott szárnyra, mert a vér időnként elöntötte a holtak száját, amitől az átitatódott lepel a szájüregbe süppedt és elszakadt. Borrini, aki felfedezését az Amerikai Törvényszéki Tudományok Akadémiájának denveri ülésén tárta a hallgatóság elé, azt állítja, hogy ez lehet az első vámpír, amit törvényszéki módszerekkel megvizsgálhatnak.
Peer Moore-Jansen, a Wichita Állami Egyetem szakértőjének hozzászólása szerint maga is találkozott hasonló csontvázakkal Lengyelországban, és bár Borrini felfedezése felettébb izgalmas, „az első vámpírként emlegetni kissé nevetséges”, a leletet inkább a vámpírvadászat első archeológiai bizonyítékaként értékeli.

Varázsvesszőzés
Nyomtatható változat!

A varázsvesszőzés vagy "megsejtés" egy egyszerű és gyakran sikeres módszer arra, hogy megtaláljunk valamit, ami el van rejtve. Az első ismert varázsvesszőzők német bányászok voltak a XVI. században. Villa alakú mogyorófaágat használtak, hogy réz, ón és ólom után kutassanak a Harz hegység területén. Az emberek az értékes fémek mellett sok más anyagot is kerestek ily módon, például vizet, azaz vízforrásokat. Az, hogy hogyan működik a varázsvesszőzés, még ma is rejtély, hiszen nincs fizikai kapcsolat a keresett tárggyal vagy annak környezetével. Egyesek úgy vélik, hogy a vesszők apró változásokat okoznak a Föld mágneses mezőjében. Bár a módszert még ma sem értjük teljesen, széles körben alkalmazzák az építőiparban és a bányászatban, ahol szükség van a föld alatti vezetékek, vízforrások és ásványok lokalizálására. Talán egyszer a varázsvesszőzés is elfogadott tudományos technológia lesz.

Véletlen halál
Nyomtatható változat!

A cornwalli Lena Beines egy éjjeliőrt alkalmazott, hogy gyümölcsösét megvédje a tolvajok ellen. Az asszony személyesen akart meggyőződni arról, hogy nem alszik az őr. Az éber őr tolvajnak nézte, és lelőtte munkaadóját, amikor az egy felhős éjszakán belopakodott a kertbe. A prágai Vera Csermák elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el, mert férje megcsalta a barátnőjével. Egy nyári reggelen a kétségbeesett asszony leugrott harmadik emeleti lakása erkélyéről, ám ráesett a férjére, aki váratlanul visszatért a munkahelyéről. Vera Csermák életben maradt, hűtlen élettársa azonban örökre elbúcsúzott a földi élettől. Egy houstoni kórházban három hétig kezelték az ötvenhét éves Edward Hill enyhe szívpanaszait. Mielőtt hazament, átnyújtották neki a kezelés díját tartalmazó számlát. A páciens rápillantott, a szívéhez kapott, és holtan rogyott össze. A kezelés harmincnyolcezer dollárba került. Az észak-görögországi Oropedióban egy nyolcvanhét éves földműves, Jannisz Karajanopulosz azt hitte, hogy szomszédja, Tomasz Koletszosz ellopta a macskáját. Az indulatos gazda lelőtte szomszédját, majd magával is végzett. Másnap a macska visszatért a földműves házába.

Vikingek Oklahomában?
Nyomtatható változat!

A szájról szájra szálló hagyomány szerint a XIX. század harmincas éveiben az oklahomai Poteau-hegy nyugati lejtőjén, Heavener mellett vadászó choctaw indiánok egy három méter magas, két és fél méter széles és körülbelül harminc centiméter vastag kőlapra bukkantak. 1913-ban Karl F. Kemmerer szintén vadászat közben pillantotta meg a követ, amelyen ismeretlen jeleket fedezett fel. 1923-ban a kőbe vésett jelek másolatát elküldte a Smithsonian Intézetnek. 1930 körül Gloria Farley arra a következtetésre jutott, hogy a skandináv rúnák és az úgynevezett Indián-szikla jelei azonosak. A rúnák ősi skandináv írásjelek, és jóslásban is használt okkult szimbólumok. A kutató negyven évig tanulmányozott olyan jeleket, ábrákat, amelyek azt igazolhatják, hogy a vikingek Észak-Amerikába is eljutottak. 1948-ban a Heavener-kő másolatát elküldte szintén a Smithsonian Intézetbe, ahol a tudósok megerősítették, hogy a kőre rúnákat véstek, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez a megállapításuk még nem bizonyítja azt, hogy a sziklára vikingek vésték a jeleket. Az intézet egy 2000-ben kiadott könyve szerint csak a kanadai Új-Foundland északi részén fekvő település, L'Anse aux Meadows régészeti lelete igazolja, hogy a vikingek valóban Észak-Amerikában jártak. 1958-ban Gloria Farley meghívta házába az Oklahomai Történeti Társaság tagjait. Frederick Pohl, a norvég történelem tekintélynek örvendő kutatója szerint a vikingek egyik hajója Kr. u. 1002 és 1010 között a Mississippin, az Arkansas- és a Poteau-folyón hajózva eljuthatott a Poteau-hegységig. A meghívottak egyetértettek abban, hogy a jelek nem az indiánoktól származnak. Azt is kiderítették, hogy a kőlap olyan kemény, mint a gránit, ezért nem ártott neki az idő vasfoga. 1965-ben Brigitta Lindroth Wallace, a Pittsburgi Carnegie Múzeum régésze határozottan elvetette a csalás lehetőségét. Azt is megállapította, hogy a rúnákat ősi skandináv eljárással vésték a kőbe. 1968-ban Alf Monge, az amerikai hadsereg nyugalmazott rejtjelírás-szakértője két ősi skandináv ábécé és régi egyházi naptárak feljegyzéseinek a segítségével próbálta megbecsülni az oklahomai írásjelek korát. A Norvégiában született szakértő feltételezte, hogy i. sz. körülbelül 1012-ben vésték a jeleket. 1973 augusztusában dr. Dan G. Wyckoff oklahomai régész a Popular Archeology amerikai folyóiratban közzétett tanulmányában elemezte a Heavener-kő feliratait. Úgy vélte, hogy a felirat két skandináv szimbólumrendszerből áll. Ő is megerősítette, hogy a jelek kb. 1012-ből származnak. 1974-ben egy helyi pap, Bethel Bentley Gloria Farleynak azt mondta, hogy a Heavener-kő mellett egy sziklafal lábánál egy betemetett barlang van, amelyben a vikingek amerikai expedíciójához fuződő leletek rejtőzhetnek. Több helybeli szerint a sziklában két barlang lehet. Eddig még nem végeztek feltárásokat a helyszínen. 1980-ban dr. Richard Nielsen, aki Dániában szerzett doktori címet, és jól ismeri a vikingek történelmét, megvizsgálta a Heavener Állami Parkban kiállított oklahomai rúnaköveket. Szerinte a Kr. u. 750-ből származó Heavener-1 rúnakő jelentése: Glomedal. Glome ősi földrajzi név, a dal jelentése pedig völgy, tehát a felirat helyes fordítása a Glome völgye.

Világvége 3036-ban?
Nyomtatható változat!

A krakkói Jagelló Egyetem professzora, Jan Latosz (1539–1608) csillagász, asztrológus és orvos volt. Az egyetemről azért bocsátották el, mert bírálta a gregoriánus naptárt. Ezután az osztrohi főiskolán matematikát és csillagászatot tanított. A nyugat-ukrajnai Osztroh főiskoláját egy rutén nemes, Waszil Ostrogsz alapította 1576-ban, melynek helyén 1994-ben megnyitottak egy új oktatási-kutatási intézményt, ami részben megőrizte a régi főiskola nevét. Itt fedezték fel Jan Latosz könyvének, a Prognostikonnak az egyik példányát, a mű két eredetijét Varsóban és Krakkóban őrzik.
A sokoldalú asztrológus művében megjövendölte, hogy az arabok megnyernek egy csatát a törökök ellen. Azt is megjósolta, hogy III. János lengyel király felmenti Bécset a törökök ostroma alól 1683-ban. A csillagász szerint 2511 után nagyarányú természeti csapások sújtják majd bolygónkat, és 3036-ban bekövetkezik a világvége. A jövő nemzedékei csak remélhetik, hogy ez a jóslás nem teljesül be.

Villámvonzó asszonyok
Nyomtatható változat!

Christine Moody négyszer vonzotta magához a villámokat. A 84 éves angol nyugdíjas könyvelőnőt először akkor sújtotta villámcsapás, amikor 1980-ban a cornwalli Newquai-ban férjével egy szálloda lakosztályának az ablakánál ült. Másodszor 2002-ben egy bathi hamvasztó előtt érte nagy erejű villamos kisülés. Az aszszony néhány percnyi bénulás után magához tért. A harmadik villámcsapás fél év múlva Bath központjában egy elektromos berendezéseket árusító üzlet előtt következett be. Először úgy érezte, hogy a villám "kiszívja" az erejét, majd elsötétült előtte a világ, de néhány perc múlva feleszmélt.
A villámcsapások az elektromosság iránti iszonyt, fóbiát fejlesztettek ki benne. Ha elektromos berendezés mellett áll, fájdalom kínozza. "A fájdalomtól az utcán sem tudok megszabadulni a föld alatti villanyvezetékek miatt" - panaszolta az asszony egy újságírónak.
A virginiai Roy Cleveland Sullivan 36 év alatt nyolc villámcsapást élt túl. 1942-ben a lábujját, 1969-ben a szemöldökét, 1970 júliusában a vállát perzselte meg a villám, 1976-ban pedig a gyomrán okozott égési sebet.
Az egyik legkülönösebb esetet Liverpoolban jegyezték fel. 2006 szeptemberében Georgia Sayonas éppen telefonált, amikor villám csapott be nappali szobájába. Megrökönyödve látta, hogy a telefonból egy villa alakú "minivillám" ugrott ki. Miután a villám visszabújt a készülékbe, az asszony ismét felvette a kagylót. Egy-két másodperc múlva a "csintalan" villám a könyökén jött ki. Először a karja zsibbadt el, majd néhány percig eszméletlenül feküdt a szőnyegen. Miután magához tért, a lakás egyetlen elektromos berendezése sem működött, mert a biztosítékok kiégtek.

Vízi lények
Nyomtatható változat!

Ezek a természetfeletti lények a halakhoz hasonlóan (amelyeket szintén fantasztikus formában szoktak megjeleníteni), de náluk hatásosabban szimbolizálják, hogy a folyékony elemben van élet. Utóbbit Kínában különösen a kozmosz jin – azaz női – felével hozzák kapcsolatba. A mélylélektan szerint a vízi lények a személyiség bizonyos tudat alatti rétegeinek megszemélyesítői, s csak ritkán jelennek meg férfi alakban; általában nőként manifesztálódnak. Az óind mitológiában az asparák eredetileg égi táncosnők Indra isten kíséretében, akik a földön vizekben, általában lótusztavakban élnek. Csábításaikkal megkísérlik elfordítani az aszkéták figyelmét az elmélyüléstől. Kálidásza (Kr.e. 4. század) megragadó költeményének témája Urvasi nimfa és Purúravasz király szerelme. Hasonló motívumok előfordulnak európai mondákban is, amelyekben a vízi asszony (sellő, meluzina) és a földi ember szerelme nem vezet tartós beteljesedéshez. Nimfákat, tündéreket és más vízi asszonyokat gyakran emberi felsőtesttel és hal alsótesttel (halfarokkal) ábrázolnak, tehát csak részlegesen testesítik meg a női nemet. Csábítóan hat szép énekük, hosszú, hullámos hajuk, amelyet aranyfésűvel fésülnek (mint pl. Lorelei), s általában az őket csodáló férfiak pusztulását okozzák. Egyes mondákban arról van szó, hogy a vízi asszonyok szeretnének földi férfival házasságot kötni, hogy így lelkük legyen (ami – mint elemi lényekből – hiányzik belőlük). A középkori európai vízi asszonyok antik elődei a najádok, Néreiszek és szirének, akik egyfelől félénk forrásnimfák, másfelől viszont csábítók, s ezért veszélyesek a férfiakra.
Az alkimista szimbolikában egy kétfarkú sellő jelképezi a két ősanyag, sulphur és mercurius duális rendszerét oldott állapotban. – A heraldikában gyakorta ott jelenik meg sellő, ahol a családhoz az a monda kapcsolódik, hogy ősük egy sellő és egy földi férfi házasságából született: ez a kapcsolat a legenda általános sémája szerint nem lehetett hosszú életű. – A Vízöntő a 12 tagú állatöv 11. tagja, s egy olyan korszakot rendeltek az uralma alá, amely vagy máris elkezdődött, vagy belátható időn belül elkezdődik, s majd a Halak csillagkép váltja fel. A Vízöntő jegyében (január 21.–február 18.) születettek misztikára hajlamosak, ötvöződik bennük a tudatos és a tudatalatti, arra törekszenek, hogy megtalálják a hidat a természetfelettihez, és mozgékonyak.

Lapozás:   8 találat Előző oldal 1 / 1 Következő oldal
 
     
  oldal teteje  
     
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon: 06 1 359 1964
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Kornétás Kiadó Kft.

Minden jog fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu