HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2017. 12. szám
December
2017. december 17. Vasárnap
Eddigi: 1,510,223
Online: 8
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Keresés
Újság archívum
2017.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Újság archívum » 2011-03  
 
A 2011. márciusi szám tartalmából
Nyomtatható változat!

F. Alina: Incidens Alaszka felett

Boczor József: Aranykorbeli civilizáció

Fekete Annamária: Ufó a kert felett

Tóth László: A mindenható skalárfegyver

Novák Péter: A tér, az idő, az anyag és az energia

Novák Péter: Gyíkemberek a labirintusban

F. Alina: Incidens Alaszka felett

1986. november 16-án a japán légitársaság teherszállító gépe, a JAL 1628 elindult Párizsból Tokió felé, és egészen Alaszkáig eseménytelenül teltek a repüléssel töltött órák. Kenju Terauchi kapitány és kollégái valószínűleg soha nem gondolták volna, hogy egy rutinrepülés megváltoztatja a világról alkotott képüket. Áthaladtak a kanadai északi sarki régiók felett, majd irányt változtattak délnyugat felé. Nemsokára utasítást kaptak a kanadai Edmonton légi központtól, hogy amikor elérik az alaszkai légteret, vegyék fel a kapcsolatot az alaszkai Anchorage központtal. Ekkor mintegy 890 kilométerre voltak Anchorage-tól észak–északkeletre. Körülbelül hajnali öt órakor megkezdték a kommunikációt a központtal, amely közölte, hogy észlelik a gépet a radarokon.
Amint azonban irányváltoztatásba kezdtek, furcsa jelenséget észleltek. Miközben Talkeetna felé repültek, és felvették a megfelelő repülési magasságot, a gép mellett azonosítatlan fényforrások bukkantak fel. A különös fények úgy néztek ki, mint egy másik repülőgép fényei, harmincfokos irányban és 600 méterre alattuk. A sebességük megegyezett Terauchi kapitány gépének sebességével (ekkor 10 600 méter magasan, 900 kilométer/óra sebességgel haladtak). A kapitány úgy döntött, hogy a légi jármű valószínűleg egy amerikai sugárhajtású vadászgép a közeli Eielson vagy Elmendorf légi bázisról, így először figyelmen kívül hagyta őket. Amikor azonban a fény nem változott, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem úgy viselkedik, mint a repülőgépek, úgy döntött, felhívja az Anchorage központ figyelmét rá.
A másodpilóta, Takanori Tamefuji felvette a kapcsolatot a központtal, és megkérdezte, van-e másik repülőgép a közelükben. Azonnal megkapták a választ: az északi területen nem tartózkodik a légtérben másik repülőgép. Tamefuji ekkor beszámolt arról, hogy valószínűleg egy másik repülő fényeit észlelik. A központ megerősítette, hogy semmiféle katonai vagy civil repülőgép nincs a levegőben, a radarok sem észlelnek semmit. Ennek ellenére a repülőgép személyzete tisztán látta a fényeket. A központ ekkor azt tudakolta, látnak-e felhőket. Az ég azonban tiszta volt, a repülési feltételek tökéletesek. A Boeing tovább folytatta útját egyenesen déli irányban. Mivel a távolság a fények és a gép között jelentős volt, azok mozgása nem volt fenyegető, úgy érezték, nincs közvetlen veszély.
A kapitányban felmerült, hogy talán ez lehet az a jelenség, amit ufó néven emlegetnek, és néhány fotó segíthet a későbbi azonosításban. Mivel a táskájában mindig volt fényképezőgép, megkérte a fedélzeti mérnököt, Tsukubát – aki a másodpilóta mögött ült –, hogy keresse meg. A másodpilóta azonban nem boldogult a géppel (az exponáló gomb nem működött), ezért úgy döntöttek, inkább a jelenségre figyelnek.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Boczor József: Aranykorbeli civilizáció

Évszázadok óta sok történész, régész tanulmányozza azt a több mint kétezer sziklába vésett jelet, melyeket egy orosz köztársaság, Karélia északi részén, a Vig alsó folyásánál, valamint a köztársaság délnyugati részén fedeztek fel. A kvarccal bevésett petroglifák főként halakat, madarakat, csónakokat, embereket ábrázolnak. A jelek körülbelül húsz százalékát eddig még nem fejtették meg. Egyesek úgy vélik, hogy ezek egy része jelképekbe burkolva a Napot és a Holdat ábrázolja.
A történészek, régészek többsége azt állítja, hogy a jeleket a köztársaságban körülbelül kétezer éve élő finnugor nyelvű lappok vésték sziklába. A lappok még most is őrzik a sámánizmus egyes elemeit. Olyan kutatók is akadnak, akik ezeket a petroglifákat Hiperboreával hozzák összefüggésbe. Görög mítoszok szerint a hiperboreusok Trákiától északra éltek. Hiperborea, az országuk mindig napfényben fürdött. A XVII. században Svédországban elterjedt az a nézet, hogy Hiperborea a Skandináv-félszigethez tartozott. Az orosz származású Helena Petrovna Blavatsky, a Teozófiai Társaság megalapítója és a társaság több tagja Hiperboreát aranykori spirituális központnak tekintette. Egyes források szerint a pólusok elmozdulása előtt a legendás birodalom földjét trópusi növényzet borította.
Akadnak olyan orosz történészek, nyelvészek is, akik úgy vélik, hogy Karéliában a lappok érkezése előtt indoeurópai törzsek éltek. Nézetüket többek között egy kelet-karéliai város, Kem nevével próbálják alátámasztani. Szerintük a város neve indoeurópai eredetű szó és jelentése: Nagy folyó.
A Kuzov-félsziget is bővelkedik titkokban.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Fekete Annamária: Ufó a kert felett

Az ufókutatás berkeiben barangolva az ember soha nem tudja, mibe botlik. Számos bejelentés érkezik ugyanis havi rendszerességgel, ám ezek egy része távoli fénypontokról vagy -jelenségekről szól, amivel a röghöz kötött kutató – azon kívül, hogy udvariasan megkéri a bejelentőt, hogy próbálja vizuálisan dokumentálni, azaz lefotózni, levideózni – és nem hátrány, ha jó minőségű a felvétel – az ominózus „ufót”, nemigen tud mit kezdeni. A maradék bejelentések közül szemezgeti ki azon eseteket, amelyeknek bejelentője nem tűnik pszichés esetnek („együtt élek az idegenekkel”), nem egy népszerű regény vagy sci-fi film történetét meséli el (ilyen is volt!), valamint nem egy potenciális Háry János (ezt a legnehezebb telefonon át).
Az alábbi történet főhőse, H.-né Terézia egy Maros-parti kisvárosból hívta az Ufószövetség egykori elnökét. Mint mondta, egy konferencián hallotta a kutatót beszélni, és megragadta a témához való hozzáállása, ezért fogott telefont, hogy tíz évvel a vele megtörtént eset után végre családja ellenkezése ellenére megossza valakivel tapasztalatait; valaki olyannal, aki biztosan nem neveti ki. A 62 éves falusi hölgy férjével, Istvánnal és 24 éves lányával, Gabriellával tartózkodott otthon az ominózus áprilisi estén. Az édesapa és lánya tévét néztek a kétszobás, takaros családi házban, miközben Terike kiment az udvarra, hogy összeszedje a napközben kimosott és kiteregetett ruhát.
– Alkonyodott, amikor kimentem a hátsó udvarba, hogy összeszedjem a ruhákat, és különös zümmögés ütötte meg a fülemet. A hang mintha egyfajta kényszerítő erővel bírt volna: úgy éreztem, muszáj felnéznem az égre. Hirtelen dél–délnyugati irányból egy kerek tárgyat pillantottam meg az égbolton, ami lassan közeledett, majd az udvarral szomszédos kert felett lebegni kezdett. A formája kupola alakú volt. Nem is annyira a forma, mint inkább az objektum által kibocsátott fények és színek vonták magukra a figyelmemet. A tárgy maga egy izzó, szürkés színű jármű volt, amit egy ragyogó, kékessárga fény vett körül, és mintegy kétméteres „védőburkot” vont a jelenség köré. Ugyanakkor a földön semmit nem világított meg, mintha az amúgy nagyon is erős fény kizárólag a tárgy köré koncentrálódott volna.
Terike nagyon meglepődött, és hirtelen nem tudta eldönteni, vajon az a jobb, ha mozdulatlan marad, esetleg folytatja tevékenységét, vagy berohan a házba – bár ez utóbbira semmi okot nem látott, még így utólag sem, ugyanis a tárgy jelenlétében semmi fenyegető nem volt.
– Az objektum szinte az egész kertet „betakarta”, ezért úgy nyolc-tíz méteresre saccoltam – folytatta elbeszélését az asszony.
Nos, hát ez már határozottan nem a távoli és azonosíthatatlan fénypontok közé sorolandó! A történet hatása alatt ültünk, és mint egy izgalmas film esetén, lélegzetvisszafojtva vártuk a folytatást.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Tóth László: A mindenható skalárfegyver

Gondolta volna valaki, hogy az emberiség birtokában van az ufonauták egyik, talán legveszélyesebb fegyvere, a skalárfegyver? Nos, a kiszivárogtatott hírek szerint nemcsak a birtokunkban van, hanem az ENSZ 1976. decemberi 31/72-es határozata értelmében be is tiltották alkalmazásukat. Ahhoz, hogy megértsük, mire használták (használják) őket katonai körökben, az ufóészlelők esetleírását kell áttanulmányoznunk.
A szemtanúk elmondták, hogy az idegen űrjárművek megjelenése előtt néhány perccel az időjárási viszonyok megváltoztak. Szélcsendes idő helyett egy sávban végigsöprő szélvihar támadt, amely az űrhajók távozását követő percekben megszűnt. Ehhez hasonló anomáliákról számoltak be Magyarország területéről például 1999-ben Legéndről és 2008-ban Délegyháza térségéből. Ezek az információk azt bizonyítják, hogy az idegenek technológiailag képesek manipulálni a Föld légkörét és időjárását.
De mire lehet még alkalmazni ezt a fegyvert?
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Novák Péter: A tér, az idő, az anyag és az energia

Az emberiség a tudatos lét kialakítása során mindig az életét befolyásoló jelenségek megértésére törekedett. A megismerés alapján idővel kialakult a tudás, amit a felismerések rendszerezésével fejlesztettek empirikus (analitikus) ismeretekké. Az analitikus tudás révén alakult ki a nyelvhasználat. A megismerés tudatos logikai rendszerbe foglalása kapcsán felhalmozott tudás megőrzésére és átadására az írásbeliség kialakulása előtt csak a közösségek legintelligensebb tagjai voltak képesek.
A tudás minden korban az intellektuális képességek fokmérője volt, amely vezető szerepet biztosított a kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkező egyén számára. A nyelvhasználat révén az egyén a közösséggel megoszthatta az alapvető szükségleteit biztosító igényein kívül a szubjektív gondolatait is. Az egyének a valóság észlelésén túl az általuk nem értett jelenségeket a szubjektív látásmód szerint értelmezték, ezért alakultak ki az eltérő hiedelemvilágok. A sámánok és táltosok a közösségben szellemi vezetővé válva a mester-tanítvány kapcsolatrendszeren keresztül örökítették át az elődök által megtapasztalt és felhalmozott ismereteiket. Az analitikus és empirikus ismeretanyag így csiszolódott nemzedékről nemzedékre. A primitív kultúrákban is megtalálhatóak voltak a vallási hiedelmek mint a teremtést magyarázó misztikus ismeretek.
Ez a misztikus teremtésfilozófia alapozta meg az emberi képzelet által megteremtett ősi teremtés- vagy eredetmítoszokat. A tapasztalati tudáson túli kinyilatkoztatások az írásbeliséggel váltak dogmatikus ismeretekké. Míg a mester-tanítvány viszonyba a szubjektív információk gondolatgazdagsága nemzedékről nemzedékre a szájhagyománynak köszönhetően változhatott, addig az írásbeliség bevezetését követően a vallási kinyilatkoztatások dogmatikus korlátok közé szorultak. A szent iratok az egyházak alapítóinak skolasztikus filozófiáját közvetítik a hívek felé. Valamennyi történelmi egyház a tekintélyelvűséget követve dogmatikus diktatúrát jelent a hitet közvetítő papság számára. A történelmi egyházakban a változástól való félelem miatt nincs helye az új gondolatoknak, csak a dogmatikus ismeretek továbbadása a kívánatos. A dogmatikus bölcseleti iskola így szakadt el a realitásoktól, és ezért szűkült be szerepe a kulturális fejlődésben. A saját istenük az „egyedül igaz,” a belé vetett hit az, ami spirituálisan összeköti a benne hívőket, és kirekeszti a másként gondolkodókat. Egyedül a taoista filozófia szerint létezik az univerzális teremtő, a mindenki számára azonos módon megnyilvánuló, isteni energia megnyilvánulása.
Az ezoterikus gondolkodás ezért vált a kozmikus tudáshoz vezető transzcendentális megvilágosodássá. A megvilágosodott keleti bölcsek szerint az emlékeink élményfüzére gyöngysorként kapcsolódott egymáshoz, és ennek végtelen láncolata a tudatunk.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Novák Péter: Gyíkemberek a labirintusban

A föld alatti úthálózat Amerikában olyan, mint egy föld alatti országút. A hagyományos, aszfaltozott út a hagyományos közlekedésnek (teher- és személyautóknak, buszoknak) van alárendelve, és csak a korlátozott távolságú közlekedést szolgálja. Van egy másik mód is a teheráru és az utasok gyors szállítására. Ezt a világméretű hálózatot „szubglobális rendszernek” hívják, „ellenőrző pontjai” vannak minden egyes országba való belépésnél. Vannak vasúti alagutak, amelyek hihetetlen sebességgel „lövik” ki a vonatokat a maglev (mágneses lebegő) módszer és a vákuum segítségével. Gyorsaságuk jóval meghaladja a hangsebességet.
A bázis bejáratai az Egyesült Államok összes államában megtalálhatók, legtöbbször bányáknak álcázzák azokat. Katonai támaszpontokon – Új-Mexikóban és Arizonában – van a legtöbb bejárat, majd ezt követi California, Montana, Idaho, Colorado, Pennsylvania, Kansas, Arkansas és Missouri, Floridában és Észak-Dakotában van a legkevesebb. Wyomingban létezik egy út, amely közvetlenül csatlakozik a föld alatti úthálózathoz. Ezt az utat már nem használják, de minimális költséggel bármikor reaktiválható, Brooks Lake közelében található. Salt Lake, Lake Powell Area, Dark Canyon, Dougway Grounds, Modena, Vernal – itt mindenhol vannak kijáratok. Több pletyka kering arról, hogy Salt Lake City belvárosában több fontosabb ipari és kereskedelmi terület föld alatti szintjeinek ásásakor egy ősi „alagútrendszerbe” jutottak.
Íme néhány, az alagutakat körülvevő állítólagos történetekből: felfedezők, akik lementek az alagutakba, és sohasem tértek vissza; „gyíkemberek” lent a labirintusokban. Szürkék, akik emberekkel együtt dolgoztak elektronikus berendezéseken és nagyszabású építkezéseken keleten, a hegyek alatti hatalmas barlangokban. Emberek, akik az ázsiai Agharti-királyság tagjaiként kolóniákat létesítettek a lenti alagutakban és barlangokban – és akik konfliktusban állnak a reptiloidokkal, a Szürkékkel és az antarktiszi Új-Svábföld alatt található föld alatti létesítményhálózat kollaboráns fasisztákból álló tagjaival. Öltönyös emberek UZI-géppisztolyokkal, akiket hatalmas, föld alatti kamrákon keresztül ki-be járkálni láttak; látszólag „feneketlen” aknák; hatalmas, kivilágított alagutak, amelyek elég nagyok, hogy teherautók közlekedjenek bennük. Alagutak szilárdnak látszó falszakaszai, amelyeken mégis át lehetett nyúlni; szobák, amelyekből különös, zöld, foszforeszkáló fény sugárzott ki. Elrabolt személyek, akiket levittek, és látták az idegenek összes fajtáját; repülő korongok, amiket láttak kiemelkedni hegyekből, majd ufókat megtámadni. Ilyen eseményeket és felrobbanó űrhajókat bizonyos területek fölött láttak a kaliforniai Sonora környékén. Ezt a térséget a drakóniaiak és a Szürkék ufótevékenységének melegágyaként tartják számon. Embereket raboltak el saját házaikból, és hoztak Sonorába.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 A teljes cikkeket az Ufómagazin márciusi számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 239-0146; 789-7149
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Stúdió-Pé Kft.

Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu