HTM Hegyisport, túravilág, életmódmagazinKORNÉTÁS KIADÓStúdió-Pé ReklámirodaStúdió KÖNYVESBOLT
2017. 6. szám
Június
2017. június 27. Kedd
Eddigi: 1,491,825
Online: 54
Főoldal
Aktuális számunk
Bemutatkozás
Hírvilág
Kaleidoszkóp
Ufókalendárium
Paraenciklopédia
Stúdió Könyvesbolt
Ufószövetség
Médiaajánló
Impresszum
Főszerkesztő
Képek
Írjon nekünk
Előfizetés
Linkek
Letöltés
Keresés
Újság archívum
2017.
1  2  3  4  5  6 
2016.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2015.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2014.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2013.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2012.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2011.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2010.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2009.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2008.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2007.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2006.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
2005.
1  2  3  4  5  6 
7  8  9  10  11  12 
Ufómagazin aktuális szám
Újság archívum » 2011-11  
 
A 2011. novemberi szám tartalmából
Nyomtatható változat!

Fekete Annamária: Az igazság közeledik

Erdélyi B. József: Az elnök visszaemlékezése

Dr. Egely György: Miért kutassunk ufót?

Novák Péter: Irány a kozmikus tér

Tóth László: Megcsapolható energiamezők

Kisfaludy György: Sorsfordítás

Kalmár János: Az élet és a világegyetem titkai

Király Ferenc: Misztikum a festővásznon

Fekete Annamária: Az igazság közeledik

Ha a magyar ufókutatók vitatkozni kezdenének, mikor volt Magyarországon a legtöbb, leghitelesebb objektumészlelés, vita ide vagy oda, abban biztosan egyetértenének, hogy az 1990-es évek elején. A legtöbb szemtanú – a siófoki biztonsági őr, a rendőrök, az érdi légvédelmi bázis katonai incidense, egy Malév-gép személyzete, valamint még sokan mások az országban – nagyméretű objektumokkal találkozott. A következő történetek olyan beszámolók, amelyek jellemzően abból az időszakból származnak, és az első kettőben (tulajdonképpen három, de a harmadik olyan horderejű, hogy úgy határoztunk, külön anyagban dolgozzuk fel) van még egy közös tényező: alig néhány napos eltéréssel keresték meg Sós Tibort, hogy megosszák vele élményeiket. Úgy tűnik, a „nagy szeműeknek” fontos, hogy a magyar ufókutatás életben maradjon. Miután az anyagi források hiánya gyakorlatilag ellehetetlenítette a rendszeres, Magyarország távoli részein történő anyaggyűjtést, az idegenek a szemtanúkat „hozzák el” Szegedre. Kit egy szomszédos faluból, kit pedig egy másik kontinensről.
N. Sándor Dorozsmán él, Szegeden dolgozik. Egy nyári délelőtt Sós Tibor, az Ufo-Controll Hálózat vezetője a kocsijához igyekezett egy gyógyszertárból, amikor a középmagas, szemüveges, szimpatikus férfi bátortalanul hozzá lépett. Néhány mondat, és már eldöntött tény volt: Dorozsmán helyszínelünk. Így is lett.
– Este 11 óra körül szobám ablakából kinéztem az udvar felé, és egy narancssárga színű fényt láttam. Kimentem, és hogy jobban lássak, felmásztam a gyerek mászókájára.
Az ominózus szerkezet egy körülbelül két és fél méter magas, a célnak tökéletesen megfelelő alkalmatosság. József – az emlékek adta adrenalinlöket vezérelte lelkesedéssel – fel is kapaszkodik a mászókára, mintegy illusztrálandó az eseményeket. Elmutat a kert mögött elterülő szántó, majd a távolban azt szegélyező fasor felé – igen, egy faluszéli házról van szó.
– Egy nagyon érdekes narancssárga fényt láttam arra. Először azt hittem, hogy a kombájn arat, vagy vágják a kukoricát. Leginkább kör vagy ellipszis formának tudnám leírni, mint egy helikopter rotorja, amikor ki van világítva. Először szépen lassan, aztán egyre gyorsabban kezdett forogni. Fújt a szél, arra emlékszem, de semmi más hangot nem érzékeltem.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Erdélyi B. József: Az elnök visszaemlékezése

Theodore Roosevelt (1858–1909), az Egyesült Államok 26. Nobel-békedíjas elnöke 1884-ben állattenyésztőként és vadászként két évet töltött Dakotában. A vadon vadásza című visszaemlékezése 1893-ban jelent meg, a könyvben felidéz egy furcsa esetet, amit egy öreg, német származású vadász, Bauman mesélt el neki.
Bauman fiatalkorában barátjával a Salmon és Wisdom folyók találkozásánál hódokra vadászott, abban a zónában egy évvel korábban ismeretlen teremtmény megölt és félig felfalt egy aranykeresőt. A két prémvadász faházikót épített, amelyben felszerelésüket és élelmet helyeztek el, majd egy hegyi pataknál csapdákat állítottak. Miután visszatértek a Bitterroot-hegység lábánál lévő szálláshelyükre, megdöbbenve fedezték fel, hogy valaki vagy valami lerombolta a házikót, és szétszórta az élelmüket és a felszerelésüket. Sem vadászokat, sem medvéket nem gyanúsítottak a kíméletlen rombolással. Miközben Bauman vacsorát főzött, társa egy fáklyával megvilágította a nyomokat, melyekről kiderült, hogy egy kétlábú, egyenesen járó lény hagyta maga után.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


Dr. Egely György: Miért kutassunk ufót?

Két alapvető ok van arra, hogy miért érdemes az ufókkal foglalkozni. Egyrészt a kihívás miatt, másrészt a végszükség miatt, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a járművek olcsó és tiszta energiát használnak. A kihívás egyértelmű. Rámutat arra, hogy érdemes keresnünk: hol vannak a természettudomány, a mérnöki lehetőségek végső határai. Számomra az ufók mint járművek léte fontos dolgokat mutat, azt például, hogy létezik hipertér. Az egész biztos, hogy nem az általunk ismert háromdimenziós térben közlekednek hatalmas sebességgel évszázadokon át, hiszen akkor összeütköznének kisebb-nagyobb meteoritdarabkákkal. Fénysebesség közeli összeütközést pedig nem lehet semmiféle műszaki berendezésben túlélni. Teljesen egyértelmű, hogy „hagyományos” üzemanyag nélkül működnek, hiszen senki sem látott még kormoló vagy gőzhajtású ufót. Sőt az is sejthető, hogy az óriási (galaxisok közötti) távolságokat nem lehet hagyományos téridőben megtenni, hacsak nem az idő múlása nélküli és anyag nélküli hipertérben „megugrani”. Azaz, ha úgy tetszik, időgépes utazást tesznek lehetővé ezek a masinák.
Ám pusztán a távolból nézni ezeket a járműveket, vagy utánajárni szemtanúkkal való találkozásokkal, szerintem nem elég. Ez a passzív kutatás legfeljebb arra jó, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy valóban léteznek Földön kívüli, fejlett technikai civilizációk.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------
 

Novák Péter: Irány a kozmikus tér

A csillagközi repülésről számtalan tudományos értekezés készült már, de még egyik sem tudott választ adni a legfontosabb kérdésre: hol tankoljunk, ha már fogytán van az üzemanyagunk? A NASA kutatóit több évtizede foglalkoztatja ez a probléma, és már jó néhány elméletet is kidolgoztak.
Az Egyesült Államok legnagyobb teljesítményű rakétahajtóműves űreszköze, a Saturn V. hordozórakéta, amellyel több sikeres holdra szállást hajtottak végre. De ez az egyszer használható rakétatechnológia igen gazdaságtalannak bizonyult, mivel az induló tömeg 98 százaléka űrszemétté vált a kozmikus térben, és csak a kétszázaléknyi hasznos teher tért vissza a Földre. A NASA kutatói kidolgoztak egy hintamanővernek nevezett módszert a hosszú távú űrutazások végrehajtására. Itt az útirány pontos kiválasztása révén képes az űrjármű a megcélzott bolygó gravitációs erejét kihasználva távolabbra jutni, de ezt a módszert a nagy kockázat miatt csak az ember nélküli robot űrszondáknál lehet alkalmazni.
A Föld–Hold-távolság 1,3 fénymásodperc. A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4,23 fényévre van a Földtől. A Voyager űrszondák jutottak el eddig a legtávolabb a naprendszerben, ma már a külső zónájában száguldanak körülbelül 17 km/s sebességgel. A NASA legnagyobb űreszköze tehát nem elégséges egy marsi utazásra sem.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Tóth László: Megcsapolható energiamezők

A frankfurti Goethe Egyetem tudósai felfedezték, hogy a földi élőlények látószervének egyikében kriptokróm fehérjék vannak, melyek alkalmasak a Föld mágneses mezővonalainak láthatóvá tételére. Óriási előrelépés ez a felfedezés az emberiségnek, mivel bebizonyították, hogy a kriptokrómmal telített madarak szeme reagál a kék fényű elektromágneses vonalak hullámhosszára tájékozódásuk során.
A kriptokróm fehérje bizonyos mértékben megtalálható az emberi szemben is, de funkciója átalakult. A kutatók úgy vélik, ez a molekula megfelel egy fényérzékeny mágneses szenzornak, ami az emberi evolúció során új feladatot kapott a Föld egyéb – látószervvel is rendelkező – élőlényeihez képest. Miért fontos mindez számunkra? Feltételezhető, hogy az évmilliók alatt külső erők – vagy tőlünk fejlettebb fajok – átprogramozták receptorainkat, hogy se a Föld mágneses vonalait, se az azokat megcsapolva meglovagoló űrhajóikat ne észlelhessük. Felmerül egy kérdés: léteznek ezek a megcsapolható csatornák vagy „csak” egy újabb átverés áldozatai vagyunk?
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Kisfaludy György: Sorsfordítás

Olyan nagy dologról lesz itt szó, amely megváltoztathatja az emberiség sorsát. Már nyolcvan éve, hogy felfedezték a neutront, az atom időnként semlegesen viselkedő, lényegében egyetlen elemét. Mert a neutron csak addig semleges, ameddig a fénnyel való feltöltődése el nem éri azt a gerjesztési értéket, amikor a benne lévő elektronja már nem képes benne maradni. Ha abban a sík hullámból fabrikált elektronban gondolkodik valaki, amit a tankönyveink egymásról másolgatnak, akkor garantáltnak veheti, hogy sohasem jut eredményre.
A probléma az, hogy a hullámot meglehetősen „síkagyúan” erőltetik, ami a matematikában talán helytálló, de a fizikai valóságban ezt már szinte sehol sem lehet maradéktalanul használni. Az anyag megfoghatósága és hullámtermészete ütközik a fejekben, és már száz éve makacsul visszarakosgatják a könyvekbe is a régen idejétmúlt ábrákat.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Kalmár János: Az élet és a világegyetem titkai

A naptárra pillantva felvetődhet bennünk a kérdés 2012 közeledtével kapcsolatban: mit hoz a jövő? A sok katasztrófa mennyire jelent potenciális veszélyt az emberiség számára, vagy átvészelhetjük valahogy? Van-e kiút az egyre nehezedő életfeltételek tekintetében? A maják idejében készültek olyan különös kristálykoponyák, amelyek szerintük választ adnak ezekre az izgalmas kérdésekre, amit az ősök kódoltan tároltak el bennük. A koponyák rejtélyeinek teljes megfejtése még várat magára, de már vannak ígéretes eredmények. Ezeknek az eddig megismert eredményeknek szegődtünk a nyomába.
A történelem egyik legérdekesebb emberi kéz alkotta műalkotása a Brit-Hondurason, az egykori Lubaantun területéről származó kristálykoponya, melyet 1920-ban találtak. A mai Belize dzsungelében bukkantak rá, ahol valaha egy maja város feküdt. Az ásatások során sok érdekes használati eszközt találtak a kutatók a „zuhanó kövek városa”-ként ismert területen. A dzsungel mélyén egy beomlott épületmaradvány alatt hevert évszázadokon keresztül egy hegyikristályból készült koponya, mely anatómiailag is egy tökéletes emberi koponyát formázó, igazi remekmű. Az átlátszó hegyikristályt az őslakosok „olvadó jégnek” nevezték, ám a belőle készült koponyát kultikus jelentése miatt már „szent jégnek” hívták. Találó az elnevezés, mivel a szennyezésmentes hegyikristály olyan áttetsző, mint a közönséges üveg vagy inkább, mint a jég.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------


 

Király Ferenc: Misztikum a festővásznon

Alaszka délkeleti részén, az alig 300 lelkes Gakona nevű kis településen áll egy szigorúan őrzött tudományos kutatóintézet. Az odatévedőt marcona, felfegyverzett egyenruhások tessékelik odébb, mondván, nincs itt semmi keresnivalója. De mi van a szögesdróton túl, mire ez a távolságtartás? A kerítésen belül van az úgynevezett HAARP kutatóközpont.
A HAARP (High Frequency Active Auroral Research) projekt – Magasfrekvenciás Aktív Sarki Fénykutató Program – az ionoszféra fizikai folyamatait vizsgálja. Az ionoszférában a földfelszíntől 50-800 kilométeres magasságban húzódó légköri sávban lejátszódó természetes, nagy mennyiségű elektromos kisülések: ez a sarki fény. Miért érdekes mindez? Az állítólag évi ötvenmillió dolláros költségvetéssel működő kutatóbázison 180 darab antennát állítottak fel, ezek rádiófrekvenciás összteljesítménye 3,8 megawatt. Arra hivatottak, hogy az ionoszférába magasfrekvenciás rádióhullámokat bocsássanak, ennek eredőjeként elektromágneses folyamatokat generáljanak, amelyek azután további, már felerősödött rádióhullámokat eredményeznek. Ezek a hullámok képesek többek között földi telekommunikáció befolyásolására, illetve képesek behatolni nagytömegű vízbe, talajba. Alkalmas tehát egyfajta „halálsugárként” működni, időjárási jelenségeket – például szökőár, hurrikán – befolyásolni, vagy éppen földrengést kelteni.
Bővebben az Ufómagazinban...

 

--------------------------------------------------------------------------------

A teljes cikkeket az Ufómagazin novemberi számában olvashatják!

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
Cím: 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/D.
Telefon/Fax: 239-0146; 789-7149
E-mail: info@ufomagazin-net.hu
2009 © Ufómagazin
Kiadja: Stúdió-Pé Kft.

Minden Jog Fenntartva!
4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu